Korrupt Nobel-díj ítészek

Téli álmomat így vizsgaidőszakban egy röpke pillanatra megszakítva (tudtátok, hogy 150 millió tibeti küzd a szabadságért?) kidugtam az orromat a barlangomból, és megállapítottam, hogy még mindig nagyon hideg van, és szennyezett a levegő. Ezúttal nem a környezetgyilkosnak szidalmazott Kínából jön a kosz, hanem a magyar hőerőművekből, amik olajjal tüzelnek, mert nincs gáz. A kínaiak meg szénnel, mert ők sem kapnak orosz gázt. Még. Mi meg már. De mielőtt az ádáz európai vitatkozás ellenére felépülne a Nabucco és a Kék Áramlat, lesz orosz gázvezeték Kínába is, és akkor végre Németh Zsolt óhajának megfelelően teljesen megszűnik majd az orosz gázfüggőségünk, mert onnan kezdve a kínaiak fűtenek viszonylag környezetbarát gázzal, és nekik lesz okuk szidni minket, hogy mi miért használunk olyan sok piszkos olajat meg szenet.

Nem megyek bele ennek az egésznek a politikai részleteibe (azok még a pesti levegőnél is mocskosabbak), csak annyit vetek fel, hogy talán mégsem kellett volna annyira örülni annak, hogy Ukrajnából sikerült erőszakkal bukott államot kreálni egy narancsos forradalommal csak azért, hogy kiszakítsuk az orosz érdekszférából azon az áron, hogy már a minimális életfeltételeket sem tudja biztosítani a saját lakosságának, ezért lopni kényszerül a gázt az oroszoktól és tőlünk is.

Kerítsük be Kínát is, szítsunk fügés forradalmat Ujgurisztánban, most ott is nagy gázlelőhelyeket találtak. Harcoljunk a kínai muszlim férfiak többnejűségének és a tibeti nők többférjűségének visszaállításáért, és bélyegezzük meg a kínai elnyomást, aminek segítségével az olimpia időszakában betartatták azt a rendeletet, hogy páros napokon csak páros, páratlanokon csak páratlan rendszámú autókkal szabad közlekedni. Javult is a levegőminőség, de milyen áron. Nálunk viszont demokrácia és jogállam van, az önkormányzatok rendelkeznek, a hatóságok figyelmeztetnek, az autósok autóznak. Mindenki teszi a dolgát. Emlékeztek, hogy annak idején mi voltunk a rendkívül környezetbarát Trabantok legkitartóbb megrendelői? Még ma is Trabantokkal furikázna a fél ország, csak közben a németek szóltak, hogy elnézést, de most már az NDK megszűnése után jó fél évvel további megrendeléseket nem áll módjukban teljesíteni. Gázzal is csak azért fűtenénk, mert az a legolcsóbb. A kínaiak meg azért szénnel, mert nekik nincs más. Egyelőre.

Nem is erről akartam beszélni, de azt még megjegyzem, hogy Pécsett viszont a dohányzást tiltották be a köztereken. Kérdezték is az egyik pofát, hogy tudja-e. Két slukk között vidáman közölte, hogy nem hallott róla. És arról vajon hallott, hogy a dohányzás káros az egészségre és hülye lesz tőle a saját gyereke is? Igen, arról biztos hallott, sőt tudja is, de mégis szívja, mint ahogy a páros rendszámú autós is hajt páratlan napokon és fordítva, mert nálunk szabadság, demokrácia, jogállam stb. van. A legtöbben egyébként a kínaiak dohányoznak a világon, jófajta amerikai cigarettát szívnak: ezzel ellensúlyozza az USA a kereskedelmi mérleghiányát, mint régen Anglia az ópiummal. De ha nem az abszolút számokat, hanem az arányokat nézzük, akkor önsorsrontásban már verjük őket, és megkockáztatom a jóslatot, hogy Kínában előbb szoknak le a dohányzásról az emberek, sőt előbb térnek át az alternatív, környezetbarát energiaforrások használatára, mint mi itt Magyarországon, illetve Európában.

 De a fő hír, ami miatt időlegesen kinyílt a csipám, az az, hogy a svéd főügyészség vizsgálatot indított a Nobel-díjakat odaítélő bizottság két tagja ellen, mert a kínai kormány meghívására kínai költségen Pekingbe utaztak, és kínaiakkal tárgyaltak. Micsoda korrupció! Börtönbe velük! Utánanéztem: a vizsgálatot elrendelő főügyész ellen is folyik egy vizsgálat túlkapások miatt, és egyidejűleg kitört egy nagy svéd korrupciós gyógyszerbotrány is. Kínával mindig el lehet terelni a figyelmet arról, ami otthon történik. Elég nehéz lesz majd belekötni abba, hogy az utiköltséget és a szállást a kínaiak fizették, mert ők voltak a meghívók, és ez a világ sok táján kölcsönösségi alapon így szokás. Ha a „luxuskörülmények” alatt azt értik, hogy első osztályon repültek, és ötcsillagos szállodában aludtak, akkor nem vagyok meglepve. Akkor lennék meglepve, ha a svéd Nobel-díj odaítélő bizottság tagjai szamárháton utaztak volna Kínába, és a Népi Felszabadító Hadsereg leselejtezett gyékényszőnyegein aludtak volna a szabad ég alatt.

Amin igazán meg vagyok lepődve az az, hogy egy árva irodalmi Nobel-díjon kívül (amit egy olyan emigráns pofa kapott 2000-ben, nyilvánvaló politikai provokáció gyanánt, akiről Magyarországon még Kertész Imrénél is kevesebben hallottak, és akinek az 1990-ben franciául megjelent „remekművét” magyarul ki sem adták egészen  a 2008-as könyvfesztiválig, aminek a díszvendége maga Kína volt, hogy ezzel is borsot törjünk az orruk alá) kínai tudós még csak a közelébe sem került ennek az elismerésnek, mondjuk a közgazdaságtan területén. Ezt a helyet az amerikaiak bérelték ki, mert olyan fantasztikusan jók a közgazdászaik, meg is látszik rajtuk és a világ állapotán, a kínaiakéi meg olyan tehetségtelenek, csak meg kell nézni a gazdasági mutatóikat.

Bár ha úgy vesszük, a dalai láma is kínai, úgyhogy van nekik Nobel-békedíjuk is, ami szintén nem Kína-ellenes politikai alapon lett odaítélve neki, mint ahogy Szadat és Begin is megérdemelten kapta annak idején, elvégre békét kötöttek egymással, az más kérdés, hogy ezt az előtt a háború előtt is megtehették volna, amit ők robbantottak ki. De sebaj, majd ha a dalai láma megállapodik a kínaiakkal (miután kirobbant egy újabb felkelést), akkor kap még egy Nobel béke-díjat.

Szegény kis kínaiak meg annyira szeretnének végre egy kis nemzetközi elismerést valamelyik komoly tudományban, hogy tapasztalatcserére hívták a bizottság két tagját, ugyan meséljék már el, hogy mi a titka a Nobel-díjnak, amire ők nem képesek rájönni, mit kell tenniük, hogy ők is kapjanak egyet? Nem a megfelelő helyre fordultak: majd a svéd főállamügyész megmondja. Le kell korrumpálni a bizottságot. Mert kínai csak korrupcióval kerülhet a Nobel-díj közelébe. Ilyen tehetségtelen fajta.

Ha engem kérdeznének a kínaiak, akkor azt tanácsolnám nekik, hogy alapítsanak ők is egy nagy nemzetközi tudományos díjat, mondjuk kétszer annyi pénzből, mint a Nobel díjalap (Kínának bőven futja a valutatartalékaiból), és kezdjék el osztogatni maguknak. Rögtön sorba állnának a nyugati tudósok is, hogy ők miért nem kapnak belőle. Egyből nyomás nehezedne a Nobel-bizottságra, hogy vegyék már észre, kínai tudósok is vannak e világon.

Nektek pedig – ha valaki olvassa ezt az eszmefuttatást – azt tanácsolom, hogy ebben a poros, szennyezett légkörben igyatok sok kínai teát, mert az majdnem mindenre jó.

Ami engem illet, most visszabújok a barlangomba, és ki tudja, mikor jövök ismét elő.

Utóirat: Választás elé kerültem. Kétpúpu Teve, vagy Csizmás Kandúr? Csak akkor kerülhetek ki az Index címlapjára, ha reklámfelületet biztosítok.  Egy gyékényen árulok. Ti mit választanátok? Én előre közlöm a tisztelt bizottsággal, hogy velem nem érdemes foglalkoznia, mert ha megkapnám – ami ugye kizárt –, akkor is visszautasítanám a Nobel-békedíjat.