Baba világ

I’m a barbie girl in the barbie world

Life in plastic, it’s fantastic

You can brush my hair, undress me everywhere

Imagination, life is your creation

(Aqua)

            Baba világ, Barbie lány, életre kelt valóság

            Gumitestű csoda lény, fantasztikus teremtmény

            Fésülheted a haját, lehúzhatod bugyiját

            Élvezheted képzeleted, amit akarsz, megteheted

            Bocsánatot kérek a sete-suta fordításért. Nyilvános bocsánatkéréssel kezdte mondókáját a Barbie babát gyártó Mattel-cég alelnöke, Thomas A. Debrowski is, amikor tavaly szeptemberben találkozott Li Changjiang-gal, Kína termékbiztonsági főhatóságának vezetőjével, hogy megbeszéljék a világméretűvé dagadt Barbie-botrányból való kievickélés módját. Ha emlékeztek rá, az történt, hogy egy ausztrál kislány majdnem lenyelt egy mágneses mütyürt, ami egy Barbie baba-készlet tartozéka volt. Ezután világszerte 21 millió db. kínai játékot, főleg babákat és kisautókat hívtak vissza felülvizsgálatra, mert mágneses alkatrészeket tartalmaztak, vagy felmerült a gyanú, hogy ólomtartalmú festékkel színezték őket. Magyarországon is kiderült az év játékáról, hogy kínai, ezért rögtön be is tiltották. Amerikában a szülők elhatározták, hogy ezentúl csak amerikai játékot vesznek karácsonyra, de olyat nemigen találtak. Az Amerikában kapható játékok 80%-a ugyanis Kínában készül. Világszerte 90% ugyanez az arány.

            Barbie-baba tehát a Mattel gyermeke és szellemi tulajdona. Büszkék is rá. Már öregecske, de még jól tartja magát. Csak biopapit eszik. Egy egész termékcsaládot építettek köré. Lehet ruházni (öltöztetni és vetkőztetni), fésülgetni, parókáztatni, etetni, itatni, Barbie-szobában sőt Barbie-házban laktatni, bebútorozni, teniszütőt adni a kezébe, autóba ültetni stb. stb. Jól keresnek vele. Alapkiépítésben (szőke nő lenge ruhában) 20 dollárért adják a menő amerikai áruházakban, de lepukkant helyeken 10 dollárért is lehet kapni. Természetesen Made in China, mint minden más a világon. Eredetileg egy tajvani céget bíztak meg a gyártásával. A tajvaniak hongkongi közvetítőkön keresztül kínai fővállalkozót kerítettek, azok pedig további (kínai) alvállalkozókat. Az alapanyagot (alap-műanyagot) a Fülöp-szigetekről, Japánból és máshonnan viszik Kínába, ahol a gyárakban az eredeti Mattel-technológiával, a cég mérnökeinek felügyelete és időszakos (a botrányig meglehetősen lanyha) ellenőrzése mellett készítik a babákat. A gyártási költség mindent (alapanyag, összeszerelés, csomagolás, szállítás, járulékos díjak stb.) beszámítva babánként 30 cent. A többi – adózás után – a Mattel nyeresége. Meg az amerikai, ausztrál, kanadai és más gyerekeké, akik örülnek, ha karácsonyra Barbie babát vagy kiegészítőket kapnak a fa alá. A gyerekpszichológiát és a reklámetikát most hagyjuk ki az egészből.

            A kínai – szintén csaknem gyerekkorú – leányzó, aki talán meghamisította a születési adatait, hogy a városba szökhessen, dolgozhasson és pénzt kereshessen – darabbérben 1-2 centet kap egy-egy összeragasztott babáért. A munkaidő heti 6-7 nap, napi 11 óra. A lányok bérelt szálláson, zsúfolt körülmények között laknak, munka után hangosan, vidáman csacsogva mennek haza, útközben filléres gőzgombócokat vacsoráznak (vagy reggeliznek) a sarki kifőzdében, boldogok, hogy önálló keresetük van, a pénzük nagy részét félreteszik, és hazaviszik falura, amikor sátoros ünnepeken meglátogatják a családjukat. Életükben nem volt Barbie babájuk, nem is lesz, és nem is hiányzik nekik.

            A Mattel a botrány kirobbanásakor először természetesen mindent a kínai gyártókra kent, az amerikai és a nemzetközi média kapva kapott az ügyön, a kampány hatására egyesek látványos fogyasztói bojkottot hirdettek a kínai áruk ellen (amit persze nem tudtak betartani). A habzó szájú magyar kereskedelmi tévékből még azt is megtudhattuk, hogy a világ összes selejtes játékának 60%-a kínai. Nem tudom, kinek hányasa volt matekból, de szerintem ha egyébként a játékok 90%-a kínai, akkor ez azt jelenti, hogy átlagban kevesebb köztük a hibás, mint a más országokban gyártott termékekben.

            Csak tájékoztatásul: 2004 óta Kína több technológiát exportál, mint az Egyesült Államok, sőt a fejlett technológiai termékek csoportjában az USA-val szemben is pozitív a külkereskedelmi mérlege, amivel nem azt akarom mondani, hogy fejlettebbek az amerikaiaknál, hanem azt, hogy a kereskedelempolitikájukkal jobban hozzájárulnak a világ fejlődéséhez, mint az amik.

            A mágneses bizbaszról pedig időközben kiderült, hogy onnan kezdve készült egészségre ártalmas anyagból, hogy a Mattel cég hongkongi képviselőjének utasítására változtattak a gyártástechnológián, és hozzá az alapanyagot – amit a Mattel szakértői bevizsgáltak – új forrásból szerezték be, attól, aki a legolcsóbban adta. Csökkenteni akarták a költségeket, mert kevesellték a babánkénti 19 és fél dolláros nyereséget.

            Debrowski szó szerint ezt mondta, amikor meaculpázott:  „A termékvisszahívások foltot ejtettek hírnevünkön. A hibák nem a kínai gyártási folyamatra, hanem tervezési problémára vezethetők vissza. A játékok jelentős része megfelelt az amerikai szabványoknak. A Mattel teljes felelősséget vállal a visszahívásokért, és bocsánatot kér személyesen öntől, a kínai néptől (emberektől) és minden fogyasztótól”. Azóta szent a béke, ami mindkét félnek jó. A Mattel 25 éve működik együtt a kínaiakkal, és a termékei 65%-át ott gyártatja. Egy ilyen busás üzlet még egy nyilvános bocsánatkéréssel együttjáró megaláztatást is megér.

            A kínai miniszterelnök pedig csak annyit mondott egy interjúban: reméli, hogy a karácsonykor ajándékba kapott kínai játékok sok örömet szereznek a gyerekeknek világszerte. Úgy is lett.

            És most nagyon röviden a tejpor-botrányról. A kínaiak disznóhúsevők, viszonylag kevés szarvasmarhát tartanak. Sokáig kevés tejet ittak, kevés tejterméket fogyasztottak, mert helyette inkább a teljes értékű növényi fehérjéket (például szóját) fogyasztották. A hatalmas kínai piac azonban felkeltette a külföldi gyártók figyelmét. Intenzív reklámkampányba kezdtek, közös vállalatokat alapítottak, szarvasmarha-tenyészési és tejtermelési technológiát vittek Kínába (mi erről is lemaradtunk). Én jártam egy ilyen teljesen külföldi technológiával működtetett marha-telepen Peking közelében. Nem mondom meg, melyik ország kóser technikája volt, mert azt hinnétek, politizálok. Állatvédők, figyeljetek. A marhák olyan karámokba voltak zárva egymás mellé, szorosan, hogy még a fejüket sem nagyon tudták forgatni, leülésről vagy lefekvésről pláne szó se lehetett. Pszichológusuk sem volt. Fent a szájuknál bement egy cső, mint a libatömésnél (hogy mi áramlott benne, nem tudom), lent pedig a tőgyüknél kijött belőlük a finom, friss (?) tej. Az almot alattuk gépek cserélték.

            Természetesen nem mindenhol olyan fejlettek, mint ebben a teljesen automatizált mintaüzemben voltak. Ahogy a piac bővült (mert a reklámok mindenhol megteszik a hatásukat, nézzétek csak, még Barbie baba is tejet iszik), egyre több beszállító, felvásárló, közvetítő kereskedő és más efféle kapcsolódott be a tejbizniszbe. Sok parasztból vállalkozó lett. A botcsinálta vállalkozó pedig nem értéket termel, hanem nyereséget. A sok kínai között is van egy pár gátlástalan gazember, aki tudja, hogy amit tesz, az törvénytelen és káros, sőt életveszélyes, de nem törődik vele, mert őt csak a haszon érdekli, mint nálunk a téglaporos-paprikás-kukacos-uborkást. Kihasználja az ellenőrzés lazaságait, meg a partnerek züllöttségét és egyes hivatalnokok korruptságát. Így aztán vizezték a tejet, és a nyomokat melaminnal tüntették el. Nagy adagban mérgező. Rosszul adagolták, mert nem ismertek határt. Ötvenezren megbetegedtek, tízezren kórházba kerültek, négyen meghaltak.

Megint egy kis matek. Ha a paprikába és a bevizsgálatlan mérgesgombába x számú ember halt bele Magyarországon, akkor Kínában arányosan mennyinek kellett volna? Ez hülyeség, elismerem. Ne veszítsük el az arányérzékünket.

A bűnösök ezúttal lebuktak, és – ellentétben a csalamádéssal – még büntetést is fognak kapni. A napokban 27-et tartóztattak le közülük. Remélem, lesz majd halálos ítélet is, megint lesz min szörnyülködni. Amióta nálunk ez a 23 éves vállalkozó-palánta egymillió forintért hidegvérrel megölte az apja legjobb barátját és annak kilencéves kislányát, azóta bevallom, megváltozott a véleményem a halálbüntetésről. Jobban tisztelem a kínai jogrendet. De most nem erről van szó.

           A tejbotrányból is lett egy Kína-ellenes nemzetközi kampány, mint Barbie babából. Megint magunk alatt vágjuk a fát. Kínán kívül más országokban is felbukkant a melamin. Kiderül, hogy külföldi tulajdonú cégek is benne vannak. Japánok, fülöp-szigetekiek, thaiföldiek, dél-koreaiak. Ázsiaiak. Szerintem ki fog egy és más derülni néhány amerikai és európai cégről is. Például, hogy rossz a minőségellenőrző részlegük. Az is kiderül, hogy a mérgező áru nagy része csempészéssel, az ellenőrzést megkerülve jutott külföldre, még talán korrupt vámosok is benne voltak.

            A bűnbakkeresés, Kína ostorozása nem megoldás. Mintha minden baj csak külföldről jöhetne. A brit kergemarkahór egy johannesburgi kínai étteremből. A magyar árvízvédelmi töltéseket szétrágó rákok egyenesen Kínából. Biztos a zsiliptolvajok is. Kár, hogy a szegedi klinikán elhúnyt német orvostanhallgató a betegsége előtt nem Kínában járt, így most ezt speciel nem lehet a kínaiakra fogni. Ezért most azt kell beadagolni kíméletesen a közvéleménynek, hogy a norvég patkányok sokkal fertőzőbbek, mint a magyarok. Egyébként is Norvégiában köztudomásúlag hemzsegnek az utcák a patkányoktól. Ezért is hívják a fővárosukat Oslónak. Oszlóban hevernek a patkánytetemek szerteszét. A szegedi klinika laboratóriumaiban pedig egyetlenegy kísérleti patkány sincs, Hanta-vírus meg aztán végképp nem. Akkor mitől  hantáznak annyit?

            Az RTL Klub már régen menthetetlenül elkapta a Hanta-vírust, ezt jól tudjuk. Az mindenesetre a szokásosnál is aljasabb húzás volt, amikor a napokban a hitelesen acélkékszemű Szellő István komoly pofával bejelentette, hogy „a kínai hatóságok” már régen tudtak a tejbotrányról, csak azért titkolták, hogy az olimpiára ne vetüljön árnyék. Az benne a csúsztatás, hogy nem a központi, állami hatóságok, hanem a helyi kiskirályok szartak be a várható büntitől, és takargatták az ügyet, összejátszva a tejporgyárral, ami meg az ellenőrzés elmulasztása miatt volt sáros, összejátszva a beszállítókkal, akiktől elindult az egész buli.

            Láttátok a Tróját az RTL Klubon? Néztétek a szünetben a vetélkedő-kérdést? Sokat lehet ám nyerni, ha betelefonáltok. Most például azzal lehetett volna, hogy helyesen válaszoltok erre: Melyik testrésze volt sebezhető Achilleusznak? Választási lehetőségek: 1. a nyaka; 2. a bokája.

            Még amit kérdeznek, az sem igaz. 

            A WTO és a FAO illetékes vezető szakértői meg arra hívják fel a figyelmet, hogy a kínai árukra kivetett exporttilalom semmit sem old meg. Az élelmiszerbiztonság nemzetközi probléma, amit a minőségi előírások szigorításával, betartásával, hatékony szankciókkal, ellenőrzéssel stb. lehet megoldani. Nem elég, teszem hozzá, ha abban a boltban, amiben egyébként főleg csak az itt élő kínaiak vásárolnak, lefoglalunk 12 szem tejporos nyuszi-cukorkát. Kína meg nem vesz meg tőlünk kétmillió tonna búzát, mert zsizsikes. Az ukránok meg nem engedik be a magyar marhát, mert kék a nyelve.

            Újabb matek-kérdés: Ha csak a 15%-nál több tejport tartalmazó készítményeket vizsgáljuk át, miközben a méreg-koncentráció a megengedett érték 50-szerese, akkor...?

            Az olyan problémák megoldásában, mint a mostani globális hitelválság (hitelességi válság), a kínaiakról kéne példát venni. Nyitottság, őszinteség, beismerés, ellenőrzés, felelősségre vonás, együttműködés, meg ilyesmik. Nem annak kéne örülni, amit az amerikaiak csinálnak. Központi támogatással megmentik a sáros bankokat az adófizetők pénzén, hogy tovább szipolyozhassák az adófizetőket. A kínaiak a vétkes tejgyárakat hagyták tönkre menni, megszűnni, felvásárolták őket azok, akik nem vétkesek. Így működik ez egy igazi piacgazdaságban. A fogyaszók bizalma megrendült, a kínaiak visszatérnek a szójatejhez. A Nestlének Mars. Ti is egyetek kevesebb tejcsokit (én a fekete csokit jobban szeretem), és reggelente tornázzatok, hogy egészségesek legyetek, mint a kínaiak.

Európában meg: a bajba jutott nemzetközi (holland-belga-luxemburgi) bankok szétmennek a részvények arányában nemzetenként külön-külön. Ez lesz a mintája az európai uniós válságkezelésnek is: ha baj van, szétmegyünk, ki merre lát. Mindenkinek megvan a maga baja, oldja meg, ahogy tudja. Ez az igazi integráció. Magyarországon pedig továbbra is arra bíztatnak, hogy kétszázmillió százalékos THM-re boldogan vegyél fel ötvenezer forint gyorskölcsönt a gyereked iskoláztatási költségeire (házhoz hozzák, kezedbe számolják), amit ötszázezer évig fizethetsz vissza. Bízz benne, hogy jövőre nem lesz iskolakezdés, és minden lecsúszott munkanélküli megnyeri a lottófőnyereményt. Rohanunk a szakadékba. Tudjuk, hogy mérgezett az a banki hitelezési „termék”, ami különben szándékosan olyan bonyolult, hogy már nemcsak az ügyfél, hanem az ügyintéző sem érti (a vezérigazgatót kivéve, aki majd lelép a pénzzel a Kajmán-szigetekre), mégis tovább áruljuk, mint a téglaporos a savanyúságot. Befektetés jelzáloghitelből? Garantáltan tuti tipp. Higgy el mindent a reklámoknak és az RTL Klubnak.

Ez a mi Achilles-bokánk. Kimondani is szörnyű ezt a baromságot, hát még leírni, és a tévében közszemlére tenni. Előtte meg hitelesen szidni a kínaiakat.

Még tudnám folytatni, de majd máskor. Most először is árnyékbokszolok egyet, kínai módra, aztán iszok egy pohár nádcukorral édesített szójatejet, utána pedig játszok a Barbie babámmal.

Come on Barbie, let’s go party, hah hah hah, yeah. Gyere Barbie, bulizzunk egyet, ha ha ha, naná. Bocsánatot kérek személyesen minden olvasótól.