Az euro-atlanti Nagy Fal

 A Nagy Falba ütköztem Kína és Európa határán. A Nagy Tűzfalba. Képzeljétek, pár héttel ezelőtt hivatalos voltam egy budai megbeszélésre a Shanghaji Külügyi Intézet idelátogató delegációja és magyar partnerük, meg más meghívottak részvételével. Gondoltam, megnézem ki fia-borja (lánya-báránya) a kínai küldöttség vezetője, miket írdogált eddig, meg miféle szerzet ez a híres intézet, eszik vagy isszák. Mivel megadták az e-mail címüket meg a honlapjukat is indulás előtt, gondoltam, mi sem könnyebb ennél. Irány az Internet! Honlap a címsorba begépelve, Enter!
 Minden elvörösödött előttem, de főleg a számítógép képernyője. Vérvörös háttéren fekete lóbetűk felkiáltójelek és halálfejek eredejében: Vigyázat, mérgezett honlap, a Microsoft, az amerikai és az európai felügyelet, a becsületes internetezők közössége és még ki tudja ki mindenki jóindulatúan figyelmeztet és óva int attól, hogy tovább menjek, mert halálos veszélynek teszem ki magam, ez ugyanis egy rosszindulatú szájt, ami azonnal kikémlel, az összes személyes adatomat ellopja, leszívja a bankszámlámat és az agyamat, vírusok özönével áraszt el, verőlegényeket küld rám stb. Ha embert és istent ismerek, forduljak vissza, vagy csak saját felelősségemre menjek tovább. Hogy honnan tudják? Bejelentést kaptak. Azt nem mondják meg, kitől, de higyjek nekik, a saját érdekemben.
 Elkapott a vadász-szenvedély. Más tekintélyes kínai tudományos, stratégiai, külügyi és politikai intézetek honlapjaival is megpróbálkoztam. A legtöbbje az amerikai Microsoft és az európai felügyeletek feketelistáján van mint vírusokat és kémprogramokat terjesztő rosszindulatú szájt. Ti elhiszitek ezt? A Sanghaji Külügyi Intézet azzal szórakozik, hogy másként gondolkodókra leselkedik, és minden eszközzel igyekszik saját magát elszigetelni a világ többi hasonló gittegyletétől, az igazgatónőjük pedig külön kényes arra, nehogy egyetlenegy publikációját is megismerhesse a külföld, és idézhesse vagy hivatkozhasson rá?
 Képzeljétek, juszt is rámentem a honlapjukra (mit szóltok, milyen bátor vagyok?), és letöltöttem egy csomó tanulmányt meg összefoglalót kínai és angol nyelven. És még mindig itt vagyok, élek és virulok. Nem robbant fel a számítógépem, nem vettek le semmit a bankszámlámról (igaz, nem is tettek hozzá), nem vágta tönkre a szupervírus a programjaimat, nem törtek be hozzám kínai bűnözők nindzsa-ruhában (bár nem is nagyon tudnának mit elvinni), és még kéretlen reklámlevelekkel sem árasztottak el, pedig az átlag felhasználó üzeneteinek állítólag 90%-a ilyen, noha azt is valljuk be, azokat többnyire Amerikában, Ausztráliában és Kanadában adják fel.
 Nem tudom, ki hogy van vele, én egyébként sem tartok személyes adatokat, különösen nem bankszámlaszámot azon a gépemen, amivel az interneten is naphosszat lógok (erre jó, ha valaki nyugdíjas, persze ti a munkahelyeteken is megtehetitek ugyanezt), de ha tartanék, akkor sem kifejezetten a kínaiaktól félteném, hanem úgy általában mindenkitől.
 Száz szónak is egy a vége, szerintem mese, hogy a kínaiak alapállásban zárkózottak (lenne rá okuk), sőt inkább az a benyomásom, hogy Kína a világ egyik legnyitottabb országa volt 1978 vége és 2008 márciusa között, amíg el nem vadították őket, dehát amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten, ezzel szemben ha valaki feltűnő igyekezettel próbálja elzárni magát a világ nagyobbik felétől, különösen az onnan jövő eszmék és gondolatok elől, az éppenséggel mi vagyunk: a Nyugat, és benne Magyarország. Nyugodtan facsarjátok ki, amit mondok, abszolutizáljátok, hamisítsatok és csúsztassatok, aztán cáfoljátok meg, hozzá vagyok szokva, és nem magyarázkodok, mert úgyis mindenki úgy értelmezi azt, amit olvas vagy hall, ahogy akarja. A lényeg a címkézés, ahoz meg nem is kell olvasni, sőt gondolkodni se.
 A legutóbbi hozzászólásokból úgy tűnik, a tibeti balhét kísérő hisztériakampány óta nehezen lehet kínai vízumhoz jutni, pedig vannak, akik szívesen elmennének és saját szemükkel. Azt meg már nektek nem is mondom el, úgysem hinnétek, hogy a kantoni önkormányzat olyan rendeletet hozott a közelmúltban, amiben korlátozza a külföldiek letelepedési és munkavállalási lehetőségeit, olyan sokan akarják jól érezni magukat Kína ezen vidékén (és persze máshol is). Amivel nem azt akarom mondani, hogy Kínában mindenki jól érzi magát, de egyesek úgyis ezt fogják nekem tulajdonítani. Én inkább úgy fogalmaznék tárgyilagosan, hogy jobb Kínában gazdag külföldinek lenni, mint szegény odavalósinak, de persze az meg általában is igaz, hogy jobb gazdagnak, fiatalnak és egészségesnek lenni, mint szegénynek, betegnek és öregnek. Ezért nézzétek meg a nyugati (ne is a kínai) statisztikákat arról, hogy nálunk, Magyarországon százalékosan mennyi a szegény, a beteg és az öreg, aztán hasonlítsátok össze az adatokat szintén százalékosan a kínaiakkal, és közösen szégyelljük el magunkat.
Miért kezdenek újra bezárkózni a kínaiak? Talán nem akarják, hogy oda is begyűrűzzenek a válságjelenségeink. Na ez tényleg csak vicc volt. Mint amikor a székelynek favágás közben lecsapják a kezét, és megkérdezi: Mi ez, valami vicc? Nem a’, így a válasz. Akkor jó, mert nem szeretem a hülye vicceket! – enyhül meg a székely.
 És azt tudjátok, hogy az USA elnöke pár évvel ezelőtt kijelentette, ha számítógépes támadás érné az Egyesült Államok banki, energetikai és hasonló létfontosságú infrastruktúráját mondjuk kínai hackerek részéről, akkor az automatikusan nukleáris háborút jelentene? Ez akkor volt, amikor tajvani kalózok ellopták az egyik kínai tévécsatornát, és a Fakunkung műsorát sugározták rajta egy ideig. Szerencsére ez is komoly volt, nem csak egy hülye vicc. Megnyugtató, hogy ha az USA világháborúzni akar valakivel, akkor két másodperc alatt kreálhat ürügyet rá, és az isten se bizonyítja be, hogy nem a kínaiak támadtak először. Csak azt nem értem, minek megtámadni az USA bankrendszerét. Mikor az összes kínai forró pénz amerikai kötvényekben van. A valutatartalékuk meg 1600 milliárd dollár vagy mennyi. Rohamosan értéktelenedik el, mint a mi kis forintvagyonkánk. Ők is át lettek verve. 
 Ne kezdjük most el elemezni a banki hitelválságot, a pénzpiaci összeomlást meg a gazdasági visszaesést, messzire vezetne, csak arra akarok emlékeztetni, hogy amióta a WTO-ba beléptek, folyamatosan mindenki azt jósolta, hogy összeomlik a kínai bankrendszer, mert túl sok a kihelyezett hitel, és kipukkad a kínai ingatlanbuborék, mert a sok felépített gyárcsarnok üresen marad. A 90-es években magam is láttam a vonatról ilyen félig kész, üresen ácsingózó gyártelepeket száz kilométereken át Délkelet-Kínában. Azóta mind megteltek, és termelnek. By the way, azt tudjátok, hogy Kínában egy év alatt tízszer annyi négyzetméter lakást építenek, mint az egész EU-ban? Mintha kicsit egyoldalú lenne a híradásunk. És láss csodát: nem a kínai ingatlanbuborék pukkadt ki, és nem az ő bankrendszerük fuccsolt be. Mondjátok: ami késik, nem múlik. Lehet, hogy igazatok van. De ne örüljetek neki, mert az nekünk is rossz lesz.
Vádoljatok meg, hogy örülök a válságnak, és szólítsatok fel, hogy vándoroljak ki Kínába. Aki ilyen hülyeségekkel érvel, hogy akinek nem tetszik, irány Kína, az olvassa el az emberi jogok alapnyilatkozatát, meg az európai emberjogi Kartát stb. Egyelőre még ott hőbörgök, ahol akarok. És az nagyon gyengus érvelés, hogy itt legalább hőböröghetek, ott meg még azt se. Tudjátok, hogy az EU pár éve vezette be a petíciót, mint demokratikus intézményt? Kínában ugyanez már kétezer éve létező jog. Csak nem kell mellette még kukákat is borogatni, meg szidni a császár (pártfőtitkár) anyját. A császárszágnak különben azóta végeszakadt, meg az egyszemélyi, maoista diktatúrának is. Most korporatív technokrácia van. Szakértői kormány, magyarul. Mi is ezt szeretnénk, nem?
 Már megint elkalandoztam. Illetve dehogy, pont azt akarom mondani, hogy az EU egy kicsit túl nagyra van magával, és nem veszi észre a fától az erdőt. Azt például tudjátok, hogy a brüsszeli bürokrácia mintegy harmincezer főt számlál? Egy nagyon tekintélyes magyar sinológus-páros könyvében pedig azt olvasom, hogy a kínai császárság bukásához többek között az járult hozzá jelentős mértékben, hogy a központi bürokrácia mindössze harmincezer főből állt. De persze az EU-nak nemcsak központi irányító, birodalmi szervei vannak, mint Kínának, hanem nemzetállami kormányai is. Mintha Kínában nem lennének tartományok. Egy kínai tartomány megfelel egy nagyobb európai országnak. Méretre. Na és itt van a szubszidiaritás elve. Ugye tudjátok miről beszélek? Az úgynevezett többszintű kormányzásról. Mintha Kínában minden egy szinten dőlne el. És a rezsim-teóriáról vajon hallottatok? Azt állítja, hogy Európa országai gazdasági-társadalmi szempontból nem egységesek. Különböző rendszerekből van összerakva az unió, mint például brit monarchia és francia köztársaság, meg a kelet-európaiak sem teljesen olyanok, mint a nyugatiak. És az „egy ország, két rendszer” teóriáról is hallottatok? Nem kell mindenen elszörnyülködni, ami kínai, és nem kell minden előtt hasra esni, ami európai. Lenne mit tanulni egymástól, de ehhez ki kéne húzni a struccfejünket a homokból. A kínaiak elég tanulékonyak, de ami minket illet, ránk férne egy kis konfucianizmus. A harmónia mindenek előtt. Ha a kínaiak mondják, kinevetjük őket, pedig az ENSZ alapokmányában is benne van, csak azt nem szoktuk olvasgatni.
 Olvassátok el Mark Leonard: Miért Európa diktálja a lépést a 21. században? című könyvecskéjét. A kis szerény. Európa diktálja a lépést. Képzeljétek, ha egy ilyen című köny jelenne meg Kínában: Miért Kína diktálja a lépést a 21. században? Lenne min csámcsogni. Csak egy mondatot idézek Leonard könyvéből: „Kína titka azonban az, hogy miközben ereje nő a világszínpadon, egyre inkább hasonlítani fog az Európai Unióhoz...”. Lehet. Akkor mi a baj velük? Másrészt: biztos, hogy mi vagyunk a világ példaképe?
 Még egy utolsó gondolat az euro-atlanti Nagy Falról, amivel Kínát próbáljuk a látókörünkből kizárni, aztán befejezem, mert kezdem unni magam, hogy olyan sokat politizálok. A mostani hitelválság sokak szerint a kapitalizmus alapjait rengeti meg. Bush, amerikai elnök összehívja a nyugati világ nagyokosait egy ötletbörzére, találjanak együtt megoldást, de olyat, hogy maradjon a kapitalizmus. Lefordítom magyarra: olyat, amiben Kína nincs benne. Szerintetek sikerülni fog?