Riporterek, határok nélkül

            Média-szakosok, figyeljetek. Figyeljétek a mestert, aki méltán büszke arra, hogy egyetemen taníthatja a szerkesztő-riporteri szakma fortélyait: a hír szentségét és a vélemény szabadságát, a tiszta forrásokhoz ragaszkodást, a szerzői jogok tiszteletben tartását, a korrekt hivatkozásokat, a különböző nézetek egyenlő esélyhez juttatását, a megalapozatlan előítéletek elleni kérlelhetetlen harcot, a tudatlanság ködének eloszlatását  és a csipától beragadt szemek felnyitását, a világ sorsáért érzett felelősség vállakat nyomasztó súlyát, a kamerával való rettenthetetlen szembenézést.

            Figyeljétek Bárdos Andrást, a TV2 Tények főszerkesztőjét, amint kommentál. Játsszátok vissza a felvételt annyiszor, hogy megtanuljátok: „Kínában mindennaposak az ilyen hídösszeomlások”. Gondolkozzatok el azon, hogy a csigatévé miért nem közvetít mindennap hídösszeomlásokat Kínából. Várjátok meg, amíg az USA-ban is összeomlik egy híd, és lássatok csodát: ott nem mindennaposak a hídöszeomlások. Kezditek már kapisgálni a szakma finomságait?

            Állítsátok végtelenre a szalagot, és nézzétek végig naponta, ahogy a zavargó tibetiek dorongokkal gyepálják a békés kínai járókelőket, szétverik üzleteiket, felgyújtják házaikat, közben higyjétek el a kommentátornak, hogy éppen azt látjátok, amint a kínai rendőrök brutálisan leverik a tibetiek békés tiltakozását. Kövessétek az olimpiai láng útját tartományról tartományra, közben nézzétek végig mégegyszer, századszor is ugyanazt a botozós, gyújtogatós, törős-zúzós felvételt ugyanazzal a kommentárral, és ne tűnjön fel, hogy a bemondó a csigatévé fennállása óta még egyetlenegy kínai tartomány nevét nem tudta helyesen felolvasni. Hallgassátok meg a szerkesztőség „szakértőkre” hivatkozó véleményét, miszerint az olajárak azért emelkednek világszerte, mert Kína és India már az olajkészletek egyharmadára „tart igényt”. Gondolkozzatok el ezen, és azon, hogy a kínaiak és az indiaiak együtt kiteszik a Föld lakosságának több mint egyharmadát, és ők is pénzért veszik az olajat, mint bárki más, kivéve azokat, akik fegyveres erővel foglalják el az olajmezőket. Féljetek a kínai fenyegetéstől.

            Lessétek el a TV2-től a rejtett kamerával szenzációsan megalázó, tiltott felvételek készítésének tudományát. Hallgassátok meg az egyetlen olyan magyar orvoscsoport beszámolóját, akiket a burmai katonai junta beengedett az országba, hogy segítsen a tájfun károsultjainak. Legyetek büszkék arra, hogy a TV2 forgatócsoportja, kockáztatva a humanitárius misszió eredményességét, az orvosi műszerek között becsempészett egy kamerát, és exkluzív felvételeit most megosztja a  kíváncsi nézőkkel. Gondoljatok arra, hogy legközelebb mikor engednek be magyar orvoscsoportot Myanmarba.

            Nézzétek a kínai katasztrófákról és balesetekről szóló híradásokat, háborodjatok fel azon, hogy a kínaiak titkolóznak és „hírzárlatot rendeltek el”, és ne firtassátok, hogy mit jelent a képernyő sarkában a „CCTV News” felirat. Csámcsogjatok a Weng’an-i leányzó vízbefúlásán és a rémhírekkel felheccelt tömegek lázadásán, vegyétek bizonyítékok nélkül készpénznek, hogy egy vezető pártfunkci rokona fojtotta meg, szörnyülködjetek azon, hogy „a kínai média elhallgatja az esetet”, és ne tűnjön fel, hogy mások ugyanezt a hírt az Új Kína Hírügynökségre hivatkozva közlik.

            Nevezzétek Tibet tibeti nemzetiségű önkormányzati vezetőjét „kínai kormányzónak”. Hívjátok Kínát „kommunista Kínának” minden alkalommal, akkor is, amikor ennek semmi jelentősége nincsen. Kommunistázzatok. Hívjátok Tajvant olyan országnak, amit „Peking szakadár tartománynak tekint”, és még csak véletlenül se hívjátok annak, ami: szakadár tartománynak. Nevezzétek a tajvani elnökválasztásokon győztes jelöltet „Kína-barátnak” csak azért, mert nem háborút, hanem megegyezést akar Kínával. Higyjétek el azt a kapitális baromságot is a csigatévének, hogy ENSZ-bojkott lesz Kína ellen az olimpián. Gondolkozzatok el azon, hogy „a világ kultúr-államai” bírálják Kínát a cenzúra miatt, és vonjátok le a megfogalmazásból a kézenfekvő következtetést, hogy Kína nem kultúrállam.

            De ne csak a csigatévét nézzétek. Nézzétek az RTL Klubot is. Hallgassátok meg a hitelesen acélos tekintetű Szellő Istvánt arról, hogy az élelmiszerárak Kína miatt emelkednek. Közben ne gondoljatok a biodízelre, és arra se, hogy Kínában nem engedélyezték a gyártását. Arra se gondoljatok, hogy Kína élelmiszerből önellátó, sőt a fejlődő országok egyik legnagyobb segélyezője.

            De nézzétek az M1 híradóját is. Hallgassátok meg benne, hogy Kína már nagyobb CO2-kibocsátó, mint az USA. Ne is gondoljatok arra, hogy az amerikaiak egy főre számítva még így is négyszer annyira szennyezik a levegőt, mint a kínaiak. Arra se gondoljatok, hogy Washington nem írta alá a kyotói egyezményt. A kínaiakat okoljátok mindenért.

            És feltétlenül nézzétek a CNN-t és a BBC-t. Nézzétek a BBC rejtett kamerás tibeti felvételeit, a buddhista papnövendékeknek feltett kínosan provokatív kérdéseket, amikre kitérő választ adnak, ellentétben az önkéntes száműzetésben éldegélő főpapokkal, akik bátran odamondogatnak Kínának. Nézzétek a CNN felvételeit, amelyeken indiai és nepáli rendőrök gumibotozzák a tibeti tüntetőket, és háborodjatok fel a kínaiak brutalitásán. Azon ne is gondolkozzatok, hogy Indiában és Nepálban vajon miért csépelik a békétlen kopasz barátokat. Nézzétek a nemzetközi sajtóban közölt fényképet a kínai rendőrök által agyonlőtt, zsákokban sorba kiterített tibeti tüntetők hulláiról, aztán ne csodálkozzatok azon, hogy az állítólagos többszáz áldozat ellenére egyetlen egy corpus delicti-t sem tudnak felmutatni azok, akik ott bámulják komoran és fényképezik buzgón a zsákokat (vajon mi lehet bennük?). Még akkor se merüljön fel bennetek semmi kétely Kína bűnösségéről, amikor az amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó a CNN-nek adott interjújában többször is összekeveri Tibetet Nepállal.

            Nézzétek a Népszabadságban közölt illusztrációt az anti-CNN.com honlapról a nyugati zsurnaliszták által meghamisított fényképekkel egy olyan cikk belsejében, ami a kínai cenzúrát ostorozza. Olvassátok az ÉS cikkét a NOB égbekiáltó korruptságáról, és elmélkedjetek arról, hogy miért rettenetes probléma ez a kínai olimpia idején, és miért nem érdekelt senkit az elmúlt húsz év folyamán. Olvassátok az Indexet, és ne tűnjön fel, hogy már nem az a Chen Shui-bian a tajvani elnök, akinek Kína-ellenességét csak korruptsága múlta felül.

            És végül, de nem utolsó sorban, sőt mindenek előtt: Hozsanna! Hozsanna a „Reporters Sans Frontieres” (Riporterek határok nélkül) nemzetközi, nem kormányzati szervezetnek és bátor tagjainak, akik megzavarják az olimpiai láng meggyújtásának ünnepélyes ceremóniáját, megcibálják a féllábú, tolószékes paraolimpikon kislány haját és megpróbálják kiragadni kezéből a fáklyát, lefújják poroltóval a lángot, bilincsből kapcsolt rabláncot formáznak az olimpiai ötkarikából (egy nemzetközi szerzői jogi oltalom alatt álló védjegyből), „Szabadítsátok fel Tibetet!” feliratú pólóban berohannak a pályára a labdarúgó EB legizgalmasabb meccsén és felháborodottan kérik ki maguknak, hogy nem őket mutatják; nyilatkozatban hívják fel a világ újságíróit az olimpia bojkottjára abban az esetben, ha a kínai tévé nem az általuk szervezett tüntetésekről, hanem a sporteseményekről merne tudósítani.

Véssétek eszetekbe a profik mottóját: ha nincs szenzáció, akkor majd csinálunk.

A következő bejegyzésben majd átveszem a szót Bárdos tanár úrtól, és szerény magánvéleményt fogalmazok meg. Előzetes beharangozóul csak annyit, hogy nem legitimálom a tömegbe lövést (de a tömeghisztériát sem), nem szorgalmazom a cenzúrát (csak a média önmérsékletét), és nem istenítem a kínai kormányt, sem pedig a kínaiakat (csak nem szörnyetegnek, hanem embernek tekintem őket). Sőt nem is az ő sportolóiknak szurkolok az olimpián, hanem a magyaroknak. Mi több: szurkolok a „Riporterek határok nélkül” szervezetnek is, hogy nyerje el a Nobel-békedíjat. Vagy már elnyerte? Nem emlékszem. Ha a dalai láma megkapta, ők is megérdemlik, ha másért nem, akkor bátorságukért. Veszik maguknak a bátorságot, hogy megalkuvást, ésszerű mértéket és erkölcsi fékeket nem ismerően, a következményekre tekintet nélkül törjenek határtalan hittel és magabiztossággal céljuk, a korlátlan újságírói szabadság érvényesítése felé.

Én – maradi, konzervatív öregember – azt vallom (mert ezt súgja élettapasztalatom): mindennek van egy határa. A média-guruk, menedzserek és mesterek az ellenkezőjét. Ők korunk hősei. 

            Riporterek, határok nélkül.