Leszünk mi még terroristák is...

Rendellenességgel születtek.

Korrupt Nobel-díj ítészek

Téli álmomat így vizsgaidőszakban egy röpke pillanatra megszakítva (tudtátok, hogy 150 millió tibeti küzd a szabadságért?) kidugtam az orromat a barlangomból, és megállapítottam, hogy még mindig nagyon hideg van, és szennyezett a levegő.

Elbocsátó, szép (?) üzenet

            Úgy illik, hogy enyém legyen az utolsó szó.

A kritika kritikája

avagy:

Yu Gong elhordja a hegyeket

avagy:

Nem kérünk a vandalizmusból

Az euro-atlanti Nagy Fal

 A Nagy Falba ütköztem Kína és Európa határán. A Nagy Tűzfalba. Képzeljétek, pár héttel ezelőtt hivatalos voltam egy budai megbeszélésre a Shanghaji Külügyi Intézet idelátogató delegációja és magyar partnerük, meg más meghívottak részvételével. Gondoltam, megnézem ki fia-borja (lánya-báránya) a kínai küldöttség vezetője, miket írdogált eddig, meg miféle szerzet ez a híres intézet, eszik vagy isszák. Mivel megadták az e-mail címüket meg a honlapjukat is indulás előtt, gondoltam, mi sem könnyebb ennél. Irány az Internet! Honlap a címsorba begépelve, Enter!

Baba világ

I’m a barbie girl in the barbie world

Life in plastic, it’s fantastic

You can brush my hair, undress me everywhere

Imagination, life is your creation

(Aqua)

Székemhez kötve igazságra szomjazom

Kétperces reagálásra kérek engedélyt magamtól. Lehet, hogy hosszabb lesz.

Hazánkat újra meg kell...

A sikra magyarok!

Fegyvert ragadjatok.

Hazánkat ujra meg kell váltani.

E drága föld szinét

Borítsák szerteszét

A pártütőknek véres csontjai.

A nevető Buddha

            Előre szólok: ez hosszú lesz, és nem is vicces.

A jogállamot és a demokráciát (valamint a piacgazdaságot) általában együtt szokták emlegetni mint a kívánatos társadalmi berendezkedés üdvözítő formájának jellemzőit. Az együtt emlegetés szoros kapcsolatot sejtet, de fogalmi különállást is tükröz. Induljunk ki a jogállamiságból, és vizsgáljunk meg egy nagy és egy kis országot ebből a szempontból, mondjuk Kínát és Magyarországot.

Oszkár és Alfréd

            Láttátok az olimpia megnyitóját? Fel vagyok háborodva. Becsaptak. Többezer ember jól begyakorolt produkcióját és a 21. századi csúcstechnikát felvonultatva keltettek káprázatos illúziót. Pozitív színben tüntették fel magukat. Ízelítőt adtak a kultúrájukból. Bemutatták a béke (harmónia, összhang) írásjelének történetét. Csaltak. A csodaszép hangú, cuki kislányról kiderült: csak tátogott. Nem is a saját hangján énekelt. Mennyivel hitelesebb lett volna valami varjúkárogás. Illúziókeltés volt az egész. Na ja, nem véletlen: Zhang Yimou, az Oszkár-díjas filmrendező írta a forgatókönyvet.

Szűznemzéssel a kiegyensúlyozott lelki fejlődés érdekében

„Szun mester mondá:

A’ háború az ország legfőebb gondja. Mi életnek, halálnak földje, és az megoltalmazásnak avagy pusztulásnak útja vala. Ezért szükséges észbe venni aztat.”

                                                                       (Tokaji Zsolt fordítása)

Nem dicsérni jöttem

Sok-sok évvel ezelőtt a Marcibányi Téri Művelődési Házban japán harcbemutatót rendeztek, amire – nézőként – én is elmentem. Valami „sindzsucu”-nak („a szív művészete”) vagy minek hívott iskola járta kontinensünket, hogy tudásából ízelítőt adjon az erre fogékony európaiaknak. A vezetőjük egy japán létére meglepően magas, szikár, kemény, fiatal, hosszúhajú mester volt, aki keveset beszélt, de annál többet ütött. Én már addig is sok hongkongi és japán akciófilmet láttam, de ez valahogy nem tűnt olyan megrendezettnek. A négy-öt támadó mintha tényleg le akarta volna gyűrni, és mintha tényleg szégyellték volna magukat, hogy nem sikerült. És mintha a mester tényleg fájdalmasakat ütött volna, de mégis úgy, hogy sérülést ne okozzon, csak neveljen. Úgy látszott, mintha a bemutatón is az ellenfeleket akarná tanítani, nem a nézőket elkápráztatni.

Cenzúrázok

            Azt ígértem, egy hónapig nem írok semmit ide, hacsak valami „egetverő” nem történik. Azt is ígértem, hogy a hozzászólásokat olvasom. Én mindkét ígéretemet megtartottam. De közben történt valami „egetverő”, rendkívüli dolog: kijöttem a sodromból. Van neki konkrét oka is (már negyedszer nevez benoe-tafinaf „blogozó bácsinak” – egy, kettő, három, sok), de persze nem ez az igazi ok. Olyan ez, mint – ahogy azt egy katasztrófaelméleti könyvben olvashatjátok – amikor a türelmes és szívós teve n szalmaszálból álló teherrel szilárdan áll a lábán, de az n+1-ediktől összeroskad. Nálam ez volt az utolsó csepp a pohárban. Talán, mert Kínában megtanultam tisztelni az öregeket. Nemcsak az ilyen „fiatal öregeket” mint amilyen én is vagyok, hanem a véneket is.

Nemzeti vágta

Ezúton tudatom az olvasókkal (a nyájas törölve, mert letolást kaptam érte), hogy sokak örömére és kevesek bánatára augusztusban, szándékaim szerint, alkotói szabadságra vonulok, ami azt jelenti, hogy  – hacsak valami egetverő nem történik – szeptemberig nem lesz új bejegyzés e blogon. Nem vitatkozok a vitatkozókkal sem. Nem szólok magamhoz. Olvasni azért olvasom a kommenteket, mert ha nem tenném, udvariatlan lennék. Most viszont, még mielőtt kitör rajtam az olimpiai láz, feltétlenül be akarom váltani könnyelmű ígéretemet, és trianonozni fogok egy kissé, akkor is, ha még több ellenséget szerzek magamnak, noha nem ez a fő célom.

Készülök az olimpiára

Készülök az olimpiára. A tizenötödik olimpiámra készülök. A jó matekosok ebből kiszámolhatják, hogy minimax hány éves vagyok. Vigyázat! Beugratós feladat. Az emelt szintű érettségizőknek: ha a korábbi bejegyzésekben elárult kiegészítő információkat is figyelembe veszitek, akkor azt is kitalálhatjátok, hogy aktív koromban milyen foglalkozási körbe tartozó tevékenységet űztem. Vigyázat! Ez is beugratós kérdés. A helyes válaszokat kéretik nem nyilvánosságra hozni. Jogom van mindent letagadni. Emelt szintű érettségi: az én időmben az volt az emelt szint, ha valaki ötöst vagy négyest kapott. A normál a hármas (közepes) és a kettes (elégséges). Aki éretlen, az megbukik. Majd adnék én nektek oktatási reformot, ha rám bíznátok. Ne tegyétek. A GDP négy százalékát költeném oktatásra, mint a kínaiak. És aki nem érettségizik le állampolgári ismeretekből, az nem szavazhatna, és nem tüntethetne. Mint Utópiában. De ne csapongjunk.

Készülök a pekingi olimpiára.

Ha hiszitek, ha nem...

            A vallás: közügy vagy magánügy? Konfuciusz azt mondaná: „Honnan tudjam?”. Buddha meg azt: „Sem az egyik, sem a másik”. Én meg azt: a vallás (számomra) magánügy, de a vallásszabadság közügy.  Például a kilencvensokéves ismerősöm (aki még mindig kórházban van) meséli, hogy rendszeresen bejár a kórterembe egy ágrólszakadt ipse, és megpróbál lelki vigaszt nyújtani a betegeknek azzal, hogy elmondja: isten szereti őket, és a túlvilágon majd nem fog fájni semmijük. A néni megrögzött ateista, de már többször végighallgatta, részben udvariasságból, részben unalommal vegyes kiváncsiságból. De legutóbb éppen rossz napja volt, ezért közbevágott: „Ne haragudjon, most fáradt vagyok, pihenni szeretnék” –, és hátat fordítva alvást tettetett.

Nem kellett volna...

„Ha nem ismered a múltat,

honnan tudod, hogy ki vagy?”

            (Konfuciusz után, szabadon)

Általában nem vitatkozni akarok, csak gondolatot ébreszteni. De most kivételt teszek. Kedves földön kívüli idegen (alias Alien)! Ügyesen fordítod visszájára költői kérdésemet (hogy vajon a dalai láma híveinek „rosszul időzített, alkalmatlan és kilátástalan figyelemfelhívó akciója” hozzájárulhatott-e egy icipicit a kínai rendőrség brutális fellépésének előidézéséhez), amikor azt válaszolod, hogy „basszus, nem kellett volna Tibetet elfoglalni”. Köszönöm az inspirációt, és ha megengeded, továbbszövöm gondolataidat azok logikus végkifejlete felé.

Alkotni, adni, majd visszavonulni

Aki szelet vet,

vihart arat.

(Ősi kínai közmondás)

(is lehetne)

Elárulok egy orvosi titkot: alacsony a vérnyomásom. Ez az egyetlen oka, hogy nézem a csigatévét. Tegnap például az fejtett ki terápiás hatást reám, hogy a Tények (főszerkesztő: Bárdos András) elmondta: Barak Obama stábja „támadó”-nak minősítette a róla megjelent címlap-karikatúrát. Értitek, ugye? Támadó, mint amerikaiul „offensive”. Sértő az, te kelekótya. Sértő, mint az a pökhendi dilettantizmus, amivel a TV2 hetet-havat összehord Kínáról, Amerikáról és más efféle törpeállamokról, a nyelvi kontextusra meg általában minden összefüggésre tekintet nélkül. De most nem erről akartam beszélni, hanem egy újabb nagyon szép buddhista mesét szeretnék megosztani az olvasókkal, hogy a tanulságot kielemezhessük.

A megvilágosodás titka

            Szókratész egyszer elmesélte, ő csak azért jár az athéni piacra, hogy elálmélkodhasson azon, az emberek mi mindenféle dolgot tudnak eladni és megvenni, amire semmi szükségük nincsen. Én elsősorban azért járok piacra – pár éve már nem a pekingire, hanem az egyik pestire – hogy a betevő falatok beszerzése mellett érdekes élményekre is szert tegyek. Egy ilyenben volt részünk a párommal most szombaton, az egyik kis pesti piacon.

Olimpiai előzetes

Szomorú világ az, amelyikben ifjabb George Bush a legbölcsebb államférfi az euro-atlanti nagyhatalmak vezetői közül (hogy miért, azt mindjárt elárulom), az pedig még szomorúbb, hogy Magyarországon egyedül  Orbán Viktor tudja, hogy a törvényeket alapállásban nem változtatgatni, hanem betartani kell. Ennek ellenére a minap éppen egy nagy ellenzéki párt székháza közelében sétálgattam teljesen véletlenül, és már messziről megláttam egy fantasztikus autócsodát, ami az egész gyalogjárdát elfoglalta. Nem tudom, milyen típus volt, úgy ránézésre Audi 36-osnak saccoltam, de ahogy közelebb mentünk, még tisztes távolból mondtam is a nejemnek: „Fogadjunk, hogy rokkantigazolvánnyal parkol”.

Dobd ki a szimbólumot!

Kommunistázni fogok. Meg vöröscsillagozni és sárgacsillagozni. És kínaizni is, ez magától értetődő. Fasisztázni, zsidózni és buzizni viszont nem fogok, pedig jól esne, ha egy tekintélyes portál belinkelne, de annyira azért mégsem, hogy az egyik vagy a másik tábor (ahogy magamat ismerem, valószínűbb, hogy mindkettő) nekem támadjon. Jó lenne a nagyobb olvasottság, de inkább nem esek a hiúság bűnébe, meg a csúnya, igaztalan, rágalmazó beszédébe sem, amit a buddhisták nagyon elítélnek. Talán ezért is van, hogy egy titkos hódolóm szerint eddig a riporteres bejegyzésem volt a legjobb. Abban igazat szóltam, és szépen. Egyetértek vele, de most (két média-óra között a szünetben) lépjünk tovább, hogy a strassbourgi bíróság elsőfokú döntésének ürügyén elmondhassam, honnan is származik az ötágú csillag mélyértelmű szimbóluma. Természetesen Kínából, mint sok minden más is.

Lopnak a kínaiak

Lopnak a kínaiak. A szellemi tulajdonra specializálódnak. Az újításokra, a brilliáns ötletekre, a technikai csodákra és a szervezési ismeretekre. Azért, mert nekik nincs ilyenjük. Lesajnálják a szerzői jogokat, és ezzel veszélybe sodorják a találékony Nyugatot. Még a pandát is lopták, és erre bizonyítékom is van.

Riporterek, határok nélkül

            Média-szakosok, figyeljetek. Figyeljétek a mestert, aki méltán büszke arra, hogy egyetemen taníthatja a szerkesztő-riporteri szakma fortélyait: a hír szentségét és a vélemény szabadságát, a tiszta forrásokhoz ragaszkodást, a szerzői jogok tiszteletben tartását, a korrekt hivatkozásokat, a különböző nézetek egyenlő esélyhez juttatását, a megalapozatlan előítéletek elleni kérlelhetetlen harcot, a tudatlanság ködének eloszlatását  és a csipától beragadt szemek felnyitását, a világ sorsáért érzett felelősség vállakat nyomasztó súlyát, a kamerával való rettenthetetlen szembenézést.

Korrupt egy ország

Most pedig, közkívánatra a korrupcióról. A kínairól. A szándék ma érett elhatározássá bennem, miután hazatértem szokásos napi bevásárló körutamról. A zöldségesnél kezdtem, vettem húsz deka körtét. Kilója 480 Ft. Rátettem az elektronikus csodamérleg serpenyőjére, ne kelljen az eladónak vesződni vele. Amíg félrenéztem, hogy előkotorjam a pénztárcámat, már ütötte is be az egységárat: 500 Ft. Villámgyors fejszámolás: kerekítve öt forintot nyert a csalással. Egy darab legkisebb címletű fémpénzt. Elköszöntem, és bementem a piac melletti drogériába.

Magyar melegek és kínai eunuchok: történelmi párhuzam

„Orrszarvútól, tigristől nem fél,

sem harcban a fegyveres katonától.

Az orrszarvú nem döfi beléje szarvát,

a tigris nem vágja beléje karmát,

nem sebzi meg a katona kardja.

            Miért?

Mert a halálnak nincs rajta hatalma.”

(Részlet a Tao Te King-ből, Weöres Sándor fordításában)

Van egy prózaibb ok is, ami miatt a taoista bölcseknek nem kell félniük semmilyen veszedelemtől: nem mennek olyan helyre, ahol baj érheti őket. Ezért aztán csak igen ritkán lehet nagyszakállú taoista remetékkel találkozni a tigrisektől hemzsegő dzsungelben és az orrszarvúakkal nyüzsgő szavannán, a harcmezőről nem is beszélve. Jobban szeretik a hegytetőn felállított magányos pagoda hűvöséből szemlélni az alanti világot. Nem vagyok egy modern taoista bölcs, még szakállam sincs, de annyi eszem van, hogy én is messzire elkerülöm az Andrássy utat, a budapesti csata színhelyét, ahol jövő szombaton összecsapnak a melegek és a haza becsületének védelmezői. Már jó előre lefoglaltam a wellness-szállodai férőhelyet a hétvégére az egyik szomszédos országban, igaz, rá is ment a 39 év munkaviszony alatt összekuporgatott vagyonkám fele.