Székemhez kötve igazságra szomjazom

Kétperces reagálásra kérek engedélyt magamtól. Lehet, hogy hosszabb lesz.

Kedves András! Végre kérdezel is, nemcsak kinyilatkoztatsz. Végre kíváncsi vagy az ellenvéleményekre is, és nem fogod kifigurázni sem őket, pandamaci, meg ilyesmik. Köszönöm a kérdést és a lehetőséget, hogy válaszolhatok. Könnyű lesz.

Azt kérdezed, mi a véleményem erről:

 Először arról, hogy igaz-e, meg ilyesmik. A történet magja biztos igaz, mert még az ellenérdekelt felek is egyformán számolnak be róla. Külföldiek engedély nélkül tüntettek, a rendőrök megfogták és bezárták őket, aztán pár nap múlva kitoloncolták mindannyiukat. Ebben nincs semmi rendkívüli, még ha Kínában történt is az eset. A kérdés – felteszem – az, hogy mi a véleményem a kínzásról, meg az embertelen bánásmódról. Hogy elhiszem-e. Nos: újságíró lévén jól tudod, hogy a forráskritika nagyon fontos. Ha a „tanúvallomások” eltérnek, akkor a források szavahihetőségét kell jobb híján mérlegelni. Kiinduló pont: az eddigi beválási (igazmondási) arány, a vélelmezhető elfogultság és a közlés belső logikai ellentmondásai.

Kezdjük az Index-szel. Elfogult, és ezért csúsztat, Kínával szemben nem először (most már vannak pozitív példák is a tárgyilagos híradásra, de ez éppen nem az). Például még régebben, amikor az egyik fél azt állította, hogy a lázadók rendőrökre támadtak, ezért azok figyelmeztető lövéseket adtak le, a másik pedig azt, hogy a kínai rendőrök a fegyvertelen, békés tömegbe lőttek, akkor az Index (és az MTI), noha a helyszínnek a közelében sem járt, már a címben tényként jelentette, hogy a rendőrök a békés tömegbe lőttek (lásd április 4-i hír: „A tömegbe lőttek Kínában”). Bizonyíték nélkül. Arra azért jó volt, hogy a magyar tömegeket Kína ellen hergelje, különösen azokat az embereket, akik csak a címeket olvassák el, és egyből ráhangolódnak, ezért nem is veszik észre a szövegben megbúvó ellentmondásokat.

Itt ugyanez történik. Már a címben tényként tüntetik fel azt, ami vita tárgya: „Székhez kötözve szomjaztak Kína nyugati foglyai”. Tipikus újságírói csúsztatás, az olvasó félrevezetése, hangulatkeltés az egyik fél mellett, a védekezés esélyének megadása nélkül (a kínai közleményekből azt a részt „kifelejtették”, amiben cáfolják, hogy az elfogottakat kínozták volna).

Remélem, te ilyent nem tennél.

De menjünk tovább. Mennyire szavahihetőek a cikk forrásai, a szenvedő aktivisták? Szerintem semennyire. Már a bemutatkozást hazugsággal indították. A vízumkérő lapjukat hazugságokkal írták tele. Azt nem tudom, hogy a nevüket és a lakcímüket helyesen adták-e meg, de hogy a tartózkodás célját illetően hazudtak, az biztos. Nem turistáskodni vagy olimpiát nézni mentek Pekingbe, hanem azzal az előre megfontolt szándékkal, hogy balhét csináljanak.

De menjünk tovább. Nemcsak a kínaiakat csapták be, akik jóhiszeműen és örömmel, barátsággal, vendégszeretettel várták és fogadták őket, hanem a saját hatóságaikat is, sőt tovább megyek: súlyos érdeksérelmet okoztak az amerikai és a brit honfitársaiknak is, akik ezután ha nem is nehezebben jutnak majd kínai vízumhoz, de könnyebben biztos nem. Mi magyarok sem örülnénk neki, ha a honfitársaink Amerikába úgy mennének ki, hogy hamis adatokat írnak a vízumkérelmükbe és nemzetközi balhékat kavarnak. A kományzat és a rendes emberek meg azt szeretnék, ha eltörölnék a vízumkötelezettséget.

Szerintem teljesen jogos, hogy aki engedély – és komoly ok – nélkül tüntet, ráadásul úgy, hogy megzavarja mások életét és örömét, visszaél a vendégszeretettel és még nemzeti érzéseiben is megsérti az őt fogadó állam polgárainak túlnyomó többségét, azt ideiglenesen őrizetbe vegyék.

De menjünk tovább. Az is szemenszedett hazugság, amit a brit hölgy sugalmaz, hogy őt csak azért vitték volna el, mert fényképezett. Előtte meg aktivistának nevezte őt a cikkíró. Ellentmondás. Tudta ő, hogy mit csinál. Részt vett egy szervezett akcióban, amiben az ő szerepe az volt, hogy fényképezzen. Felforgatott és lejáratott. Magát.

Székhez kötötték, szomjaztatták, pofonvágták? Ha valamelyik kínai rendőr túlkapásokra ragadtatta volna magát, azon sem csodálkoznék, bár nem értenék vele egyet. Képzeld, amikor Szaddám Husszeint megtalálták az ürgelyukában, az egyik amerikai tizedes pofonvágta. Egy hadifoglyot. Mégsem ült össze a hágai nemzetközi bíróság (egyébként Amerika nem ismeri el a joghatóságát).

Fekete nadrágot és piros pólót adtak a foglyokra? A rohadtak. Piros pólót egy antikommunistára. A kínzás netovábbja.

            A kínaiak elvették a fényképezőgépüket, a videokamerájukat, a laptopjukat? Képzeld, a magyar törvények szerint is elkobozható a bűncselekmény eszköze. Úgy látszik a kínaiak nemcsak hozzák a törvényeket, hanem értik és alkalmazzák is azokat. Én is szívesen elvenném a Jaguárt attól a díjbirkózótól, aki rokkantigazolvánnyal parkol vele, ha merném.

            De menjünk tovább. A kínai kihallgatók azzal vádolták őket, hogy az amerikai kormány ügynökei. Ez valószínűleg tényleg téves feltevés. De érthető. Valami hasonló nekem is eszembe jutott. Csak én nem az amerikai kormányra, hanem egy másik, hárombetűs szervezetre gondoltam. Akármennyire is aktivista legyen valaki, azt nehezen tudom elképzelni, hogy a saját pénzén csak azért vesz repülőjegyet Kínába és foglal luxusszállodai szobát egy kisebb vagyonért, hogy aztán egy börtönben napokig senyvedjen és kiutasítsák Kínából. Valakik pénzelik.

            Ha igazi aktivisták lettek volna, akkor – ha már végre eljutottak Kínába – beszélgethettek volna a kínai emberekkel is, és megkérdezhették volna az ő véleményüket is, mielőtt tüntetnek.

            De menjünk tovább. A kihallgatások félelmetesebbek voltak, mint amilyet a legijesztőbb filmben egyáltalán el tudtak képzelni? Mindjárt beröhögök. Ami a legijesztőbb (szerintem inkább röhejes) filmeket illeti, azokban a CIA pontosan erre képezi ki az ügynökeit: ha fogságba esnek, milyen kínzásokat kell kiállniuk. Ebben aztán tényleg profik. A kínzásban is, a fogságba esésben is. Tessék náluk reklamálni, ha rossz volt a felkészítés. Vagy Hollywoodban.

            De menjünk tovább. „A kínai külügyminisztérium hétfői közleményében kijelentette, hogy a tüntetők Tibet függetlensége érdekében tevékenykedtek, és ez az ország törvényeibe ütközik. A közleményben áll az is, hogy Kína reméli, az országok megtanítják polgáraikat arra, hogy tiszteljék a kínai törvényeket”. Ez viszont biztos igaz, ha nem is ért vele mindenki egyet. Én még azt is remélem, hogy az országok polgárai a saját törvényeiket is tisztelik majd valamikor. Meg az erkölcsöket is. És az igazságot. Ki ne felejtsem.

            És ne menjünk tovább. Idehallgass, András. Nem vagy te rossz ember, és nekem sem szórakozás téged szapulni. Nem akarok én tőled semmit. Nem akarom, hogy nyilvánosan hamut szórj a fejedre, beismerd, hogy hibáztál, százszor leírd a kockás kis füzetedbe, hogy többet nem hergelem az olvasókat és Kínáról ezentúl nem kizárólag zaftos rémtörténetekkel riogatom a nagyérdeműt. Nem kell, hogy szerzetesi csuhát ölts, és zarándokolj valami szent helyre, közben ostorozd magad. Nem kell, hogy mestereddé fogadj. Annyit tegyél meg légyszíves, hogy amikor legközelebb Tibetről írsz valamit, akkor ne csak a Tibetieket Segítők Társaságát és az Amnesty Internationalt kérdezd meg, hanem egy-két elfogulatlan szakértőt is, mondjuk Rónaháti Cecíliát. Vagy meg se kérdezd, csak olvasd el ezt:

http://demo.itent.hu/chinanetwork/portal/downloads/Kina-Tibet_tanulmany_Ronahati.pdf,

és általában tájékozódj objektív forrásokból is. Persze a véleményeket is leírhatod, de a véleményt a ténnyel ne keverd össze. Nem vagy te MTI.

            A következő bejegyzésben arról lesz szó, hogy Barbie Baba miért nem iszik kínai tejet, és a kínaiak miért nem játszanak Barbie Babával.