Oszkár és Alfréd

            Láttátok az olimpia megnyitóját? Fel vagyok háborodva. Becsaptak. Többezer ember jól begyakorolt produkcióját és a 21. századi csúcstechnikát felvonultatva keltettek káprázatos illúziót. Pozitív színben tüntették fel magukat. Ízelítőt adtak a kultúrájukból. Bemutatták a béke (harmónia, összhang) írásjelének történetét. Csaltak. A csodaszép hangú, cuki kislányról kiderült: csak tátogott. Nem is a saját hangján énekelt. Mennyivel hitelesebb lett volna valami varjúkárogás. Illúziókeltés volt az egész. Na ja, nem véletlen: Zhang Yimou, az Oszkár-díjas filmrendező írta a forgatókönyvet.

Láttátok a Repülő tőrök klánját? Nemcsak a tőrök repültek benne, hanem a harcosok is a bambuszerdő tetején. Filmtrükk az egész, mint az olimpiai megnyitón az óriás jeti tüzijátékból kirajzolt lábnyomai, ahogy egyre közelednek a stadionhoz. Pedig már majdnem elhittem, mint ahogy azt is, hogy Kína a nemzetközi közösség megbecsült, egyenjogú tagja. Szerencsére voltak jóakarók, akik felnyitották a szemem. Még jó, hogy van, aki nem szégyell károgni.

            Bezzeg az amerikai Oszkár-díjas filmek és egyéb látványosságok. Azokban semmi digitális trükk nincs. Csakis a színtiszta valóság, igazi, hús-vér hősökről, akik felkapnak egy kődarabot, és ledobják vele a harci helikoptert, ami géppuskasorozatot zúdít rájuk, de nem találja el őket, mert ügyesen félreugrálnak a golyók elől.

            Most már tudom: becsaptak. A kínaiak. Playbackről énekeltek. Egy kicsit azért a magyar tévére is mérges vagyok, mert azt is utólag kellett megtudnom, hogy a megnyitó ünnepséggel egy időben a világ több pontján is Kína-ellenes tüntetések voltak Tibet függetlensége mellett. Mennyivel szívesebben néztem volna azokat a tüntetéseket, és gondolom a másik négymilliárd ember is, aki azért kapcsolta be a tévét, hogy végre láthassa a Riporterek Határok Nélkül (RSF) szervezet aktivistáit, amint szabadon gyülekeznek és demonstrálnak Párizsban. Nem a mosolygós kínai kislányt kellett volna mutatni, aki félrevezetően tátogott. A kis csaló. Mi lesz ebből, ha felnő? Illuzionista. Lehet, hogy a látszatkeltés érdekében még kozmetikázni is fogja magát, szőkére festi a haját, vagy Zalatnay Ciniről példát véve megnagyobbítja a melleit valami plasztikai sebészeti klinikán.  Ha öreg lesz, százszor felvarratja a ráncait, mint Cher, és visszaragasztja az orrát, mint Michael Jackson. Engem többet biztos nem ver át semmilyen szép nő, aranyos gyerek vagy kedves kutya.

            A másik égbekiáltó hazugság, amivel a kínaiak etettek minket, hogy veszélyben az olimpia biztonsága. Olyan lényegtelen epizódokkal próbálták ezt alátámasztani, hogy iszlám fundamentalista fanatikusok Pekingtől 2000 kilométerre tucatjával gyilkolják a rendőröket, robbantgatják a civil buszokat, közleményekben fenyegetik az olimpiát, repülőgépeken gyújtogatnak, telefonbetyárkodással visszafordulásra késztetik a nemzetközi légijáratokat meg ilyesmik. Miért lenne veszélyben az olimpia biztonsága? Csak erőfitogtatásból veszénylik a különböző helyszínekre a páncélozott szállító járműveket, és csak félrevezetésből festik rájuk lóbetűkkel, hogy „Fegyveres Népi Rendőrség”, hiszen a minden ázsiai nyelven perfekt és mellékesen hadtudományból is doktorált magyar riporterek világosan megmondták, hogy azok „a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg tankjai”.

            És ezzel nem merültek ki a kínai elterelő manőverek. A megnyitó napján Peking nyilatkozatot adott ki, amiben felszólítja Grúziát a harccselekmények azonnali beszüntetésére, az olimpiára tekintettel. A nemzetközi szokásjog értelmében ugyanis az olimpia alatt nem illik háborúzni. Szerencsére ez az álszent húzás nem tévesztett meg senkit. Az RSF-et legalábbis biztos nem, mert ők nem a grúzok miatt tiltakoztak. Őket, az emberi jogok igazi bajnokait nem zavarta, hogy Szaakasvili az olimpia megnyitójához időzítette a tüzérségi és sorozatvető előkészítést, majd a harckocsitámadást a dél-oszét városok és falvak ellen, megölve többszáz civilt és néhány tucat békefenntartót. A magyar sajtóban idézett szakértők szerint Szaakasvili elszámította magát, mert nem vette figyelembe az orosz reagálást. Számítási hibát vétett szegény. Ez az egyetlen bűne. Az agresszió, a polgári lakosság bombázása, az etnikai tisztogatás az nem bűn. Különösen, ha oroszok ellen követik el Oszétiában (vagy kínaiak, hui-k és más nemzetiségűek ellen Tibetben). Volt egy kis félreértés az elején, mert egyes magyar újságok – a menekült oszéteket idézve – Hitlerhez hasonlították Szaakasvilit, de aztán ők is jobb belátásra tértek, és egy-két napon belül beálltak a sorba, élvén a sajtószabadsággal, a hivatalos amerikai, NATO, EU és magyar álláspontot szajkózva. Valaki biztos szólt nekik, hogy nem ez a zseb-Hitler a rossz fiú, hanem az olimpián parádézó Putyin és a Moszkvában lapuló Medvegyev, meg az álszent kínaiak.

            A Népszabadságnak egyenesen Paul Lendvai mondta meg, hogy a moszkvai tudósító helytelenül tette, hogy az orosz álláspontról tudósított. Ezért nincs a Népszabinak már tudósítója Pekingben. Nehogy valaki a kínai álláspontról tudósítson. Ki kiváncsi rá.

Kiváncsi vagyok, nekem ki fog szólni.

            Az elvetemült orosz medve nem hazudtolta meg magát. Nem átallott szembeszállni az agresszióval. Moszkva csapatokat vezényelt a válságkörzetbe. Az oroszok grúz katonai célpontokat bombáztak. Tankokkal vonultak fel a tankok ellen. Visszafoglalták a grúzok által megszállt területeket. Pedig a grúzoknak is voltak tankjaik. Csak nem elegen. Figyeltétek a képaláírást valamelyik híradóban? A grúz hadsereget a NATO fegyverezte fel, de csak védelmi célból. Ja, a harckocsi, a tüzérségi löveg, a bombázó meg a sorozatvető köztudomásúlag védelmi eszköz. Legjobb védekezés a támadás. Ezért nincs nekünk magyaroknak már harckocsiegységünk meg tüzérségünk és rakétánk. Mindet elosztogattuk a szegény irakiaknak, afgánoknak és grúzoknak, hogy legyen mivel megvédeniük magukat. Mi meg majd a könnyű gyalogosokkal támadunk, ha meg kell védeni a szövetségeseinket, mondjuk Grúziát. Azt a „védelmi” fegyverzetet ugyanis, amit a NATO szállított az elmúlt években Grúziának, és aminek a használatára a félelmetes amerikai tengerészgyalogosok  képezték ki a polgári lakossággal szemben rettenthetetlen grúz harcosokat, az oroszok egy nap alatt megsemmisítették. Kezdhetünk mindent előlről.

            Emlékeztek, mit sápitoztam össze-vissza, amikor még beszélő viszonyban voltam egyesekkel, hogy nem kéne a NATO-t és Kínát összehasonlítgatni? Nem értettétek, miről hablatyolok. Most belátom, tévedtem. Nyugodtan hasonlítgassátok csak össze a NATO-t Kínával, sőt tegyétek hozzá Oroszországot és a Sanghaji Együttműködés Szervezetének (SESZ) többi tagállamát is. Ezek mind egy követ fújnak, különösen azóta, hogy egyértelművé vált, minden olyan szeparatista, terrorista mozgalmat támogatunk, amelyik őket akarja feldarabolni. Ha csak ez hiányzik majd Kína és Oroszország bekerítéséhez, leszünk mi még Észak-Korea és az Al-Kaida szövetségesei is, ahogy a régi szép időkben.

A SESZ-nek ma Kína, Oroszország, Kazakisztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán és Özbekisztán a tagja. Területük együttesen 30 millió négyzetkilométert tesz ki, azaz Eurázsia háromötödét (Európa háromszorosát), lakosságuk 1,455 milliárd fő (a világ egynegyede). De szívesen csatlakozna hozzájuk a parányi Irán és a jelentéktelen India is. Oda se neki. A NATO – tőletek tudom – százszoros erőfölényben van, az USA pedig még annál is többszörösben, az erkölcsi fölényről nem is beszélve. Csak  a csekély értelmű (orosz) medvebocsok (és a kínai pandamedve-bocsok) nem értik, hogy Tibetnek miért van joga kiszakadni Kínából, Dél-Oszétiának meg miért nincs joga kiszakadni Grúziából. Egyesek azt sem értik, hogy Koszovó miért lehet független akkor, amikor Abházia nem lehet az.

            Mit nem értesz, te oktondi? Hallgasd meg a magyar külügyminisztériumot, és csüngj Németh Zsolt (a Külügyi Bizottság elnöke) ajkán mint gyümölcs a fán, aki bármikor keményen megmondja Oroszországnak és Kínának a frankót. Most például azt, hogy tűrhetetlen, hogy az oroszok el akarják mozdítani Szaakasvilit, egy független állam főjét a posztjáról.

Zsoltikám! Te hol voltál 2003-ban és hány éves voltál akkor, hogy nem emlékszel rá, az Egyesült Államok hogyan „mozdította el” Szaddámot, a független Irak államfőjét a posztjáról? Mennyivel volt Szaddám nagyobb gazember Szaakasvilinél? Amennyivel Irak nagyobb Grúziánál? Vagy amennyivel az USA-nak többet szabad, mint Oroszországnak?

Azt is mondja Németh Zsolt a kamerák kereszttüzében és a mikrofonok erdejében (hogy a laikus tévénéző is világosan értse), hogy tűrhetetlen, hogy az orosz csapatok Grúzia földjére léptek, miután kiverték az ellent Dél-Oszétiából. Zsoltikám! Te hol és hány éves voltál 1991-ben, hogy nem emlékszel rá, a dicső koalíció, aminek mi magyarok is oszlopos tagjai voltunk, miképpen lépett iraki földre, miután kipofozta az agresszort Kuvaitból?

Tűrhetetlen, hogy bombázták az oroszok Grúziát? Mi mit csináltunk Jugoszláviával 1999-ben? Ha az jogos volt, akkor ez is az.

Kiváncsi vagyok, nekem mikor fognak szólni.

Zsoltikám! Áruld már el, légyszíves, hogy melyek azok a kis nemzetek, nemzetiségek, amelyeknek joguk van az önálló államiságra (gondolom a koszovói albánoknak és a tibetieknek), és melyek azok, amelyeknek pofa be (gondolom az oszétek, az abházok, a baszkok, az észak-írek, az oroszok és a kínaiak).

Azt mondja a magyar külügyi szóvivő, hogy az oroszok aránytalanul nagy erővel lépnek fel. Ja, mert az USA olyan kifinomult arányérzékkel lépett fel, amikor szarrá bombázta Irakot, megsemmisítette a haderejét, elfogta és kivégezte az államfőjét, évekig olyan bojkottot tartott érvényben ellene, hogy százezerszámra haltak éhen és gyógyszerhiányban a gyerekek, és még ma is tízezerszámra halnak a civilek az ellenállásban, a terrorakciókban és a terror-ellenes tisztogató hadműveletekben.

Meghalt egy holland újságíró Grúziában. Ez tényleg nagyon szomorú, komolyan mondom. Mi meg (mi alatt a NATO-t értem) véletlenül agyonbombáztunk két kínait a saját nagykövetségükön Belgrádban. Rosszkor voltak rossz helyen. A diplomata-útlevél éppúgy nem véd az eltévedt golyótól, mint az újságíró-igazolvány.

Emlékeztek, mit mondtam a nemzeti vágta kapcsán? A háború még a lóversenynél is keményebb és igazságtalanabb.

Külügyminiszter-asszonyunk meg azt mondja, hogy tűrhetetlen a grúz szuverenitás megsértése azáltal, hogy Oroszország megvédi Dél-Oszétiát Grúziától. Ja, de az észak-iraki kurd állam létrehozása tűrhető, elvégre onnan kell a szövetséges Törökország ellen szervezni a gerilla-akciókat, az viszont tűrhetetlen, hogy a törökök erre katonai erővel vonulnak be Észak-Észak-Irakba. Nem is vesszük be őket soha az EU-ba, hiába szeretné Washington legalább ezzel kárpótolni Ankarát.

A grúzoknak joguk van erőszakkal benntartani az oszéteket, a kínaiaknak nincs joguk benntartani a tibetieket.

Az EU végre „valódi tűzszünetet” szeretne Grúziában. Gondolom, ez olyasmi lehet, mint a „valódi autonómia” a tibetieknek. Az egyik félnek mindent, a másiknak semmit. A valódi igazságosság jegyében.

Megkezdtük a humanitárius segítségnyújtást. Üzemel a légihíd Tbiliszibe (és szállítja a hadianyagutánpótlást). Százhetven civil grúz áldozat volt, ezerhatszáz a másik oldalon. Tízezrek éheznek és váltak hajléktalan földönfutóvá – nemcsak grúzok, hanem dél-oszétiai oszétek is. Őket nem kell humanitárius segítségnyújtásban részesíteni. Segítsék őket az oroszok, elég gazdagok hozzá.

A magyar KÜM kijelentette: készek vagyunk békefenntartókat küldeni Dél-Oszétiába. Remélem, lesz elég önként jelentkező. Ha nem, legfeljebb újra bevezetjük a kötelező katonai szolgálatot. Szekeres Imre szerint Grúziának helye van a NATO-ban. Ez azután volt, hogy azt üzente, elfogyott a regimentje. Ha még egyszer azt üzeni, mindnyájunknak el kell menni. Tévedés, nekem már nem. Nekem papírom van róla, hogy teljesítettem a kötelességemet és többet nincs rám igény. Most a fiatalokon a sor. Remélem örültök, hogy lehetőséget kaptok a bizonyításra. Emlékeztek a legeslegelső bejegyzésem legeslegutolsó szellemességére? Két világháborúban is a rossz oldalra álltunk, és vesztettünk. Három a magyar igazság.

Kiváncsi vagyok, mikor és ki szól. Igazat végre. Mert nagyon uncsi, hogy hazudunk éjjel és hazudunk nappal. Meg, hogy kígyókat melengetünk a keblünkön.

Szaakasvili buzdítja az amerikaiakat, hogy „szervezzék meg Európa védelmét”, mert jönnek az oroszok. Egyeseknek semmi sem drága. Az ilyen mini-Napoleonok akár világháborút is kirobbantanának, hogy nekik legyen igazuk. A tibeti emigráns szervezeteket sem zavarná, ha Nepálban a hinduk és a buddhisták ölre mennének, no meg persze India és Kína, valamint az amerikaiak, a britek, oroszok, magyarok stb. megdarálnák egymást az ő érdekükben. Ilyen békések és vágytalanok az ország nélküli jámbor buddhista barátok Darmszalában – és a határok nélküli riporterek Párizsban.

Az amik fel is szólították Oroszországot, hogy tartsa tiszteletben stb. stb. Bush elnök még azt is mondta: „Dél-Oszétia és Abházia Grúzia része. Vita nincs.”. Nincs is. A kínaiak sem vitatják, hogy Tibet az ő részük. Emlékeztek Káli szolgáló és Védéhiká úriasszony meséjére? Szerintem az oroszok (meg a kínaiak)  eddig voltak legalább annyira türelmesek, mint Védéhiká.

Szaakasvili beárulja az oroszokat Hágában. Hát ez jó. Csak nehogy ottfogják, és ő legyen a vádlott. Talán nem tudjátok, hogy az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága is így múlt ki. Addig akarták Kínát elítélni, hogy végül az egészet feloszlatták. Helyette megalakult az Emberi Jogi Tanács. Oszlopos tagjai: Kuba, Zimbabwe, Szudán, Kína stb. Na így csap át a szélsőséges hülyeség az ellenkező előjelűbe.

Ha én lennék Putyin vagy Medvegyev – Buddha óvjon engem is és titeket is ettől – én bizony elmennék Tbilisziig vagy mi Grúzia fővárosa, és fülön fognám ezt a mintademokrata Szaakasvilit, aztán egy független grúz bíróságra bíznám, mint ahogy Bush egy független iraki bíróságra bízta Szaddámot.

Német Zsolt és Göncz Kinga szerint Szaakasvili egy demokratikusan megválasztott vezető. Emlékeztek, milyen demokratikus módon jutott hatalomra Szaakasvili, meg az összes elődje az utóbbi tízensok évben? Sok embert megdaráltak ott a demokrácia jegyében. Magyarországnak nem ilyen demokráciát kívánok. Legközelebb, ha szavazni mentek, húzzatok golyóálló mellényt.

Szerintem felterjesztjük Nobel-békedíjra. Megérdemli. Illusztris társaságba kerül, terroristákkal, háborús bűnösökkel és tömeggyilkosokkal egy csapatba, akikkel a saját testőreik végeztek a dísszemlén. Ennyit ő is megérdemel. Szerintem megosztva kaphatja a Nobel-békedíjat Drakulával és Dzsingisz kánnal. Nem, ez mégsem jó, hisz Dzsingisz kán legalább a népével törődött, nemcsak saját magával, Drakula pedig sem az oroszoknak, sem a kínaiaknak nem tört semmi borsot az orruk alá.

Tegnapelőtt Tibet, tegnap Hszincsiang, ma Grúzia. Holnap talán Irán az irány. Azután jöhet Pakisztán, India, Oroszország és Kína. Egyik sem kis ország, és van atomfegyverük is. Velük igazán érdemes próbálkozni, először külön-külön, azután egyszerre. Emlékeztek, mit meséltem a népvándorlás egymást gerjesztő hullámairól, és mit jósoltam arról, hogy a Brüsszeli Birodalom Bukásához még annyi háromszáz év sem kell, mint a Rómaiéhoz? Nemcsak tanítani kellene a történelmet meg a globalizációt, hanem tanulni is belőle.

Egyszer majd beszélgetünk a Shang-dinasztia jóslási szertartásairól is. Ha még lesz rá idő. Háromszáz évet biztos nem kell várnunk. Nem vagyok egy Nostradamus, de szerintem valami elkezdődött, és – ha vigyázok az egészségemre, és csak biopapit eszek – talán még én is láthatom a végét.

Utóirat: Na jó, lehet, hogy túloztam. Lehet, hogy semmit sem látok meg. De azért reggelente, amikor mosakodtok, néha ti is a tükörbe nézhetnétek. Akinek nem inge, ne vegye magára.  

Azt üzeni Lao-ce Szaakasvilinek:

A lábujjhegyre ágaskodó

nem áll sokáig,

a nagy lépésekkel rohanó

nem megy sokáig,

a fénybe-álló

nem lesz fényes,

a magát-hirdető

nem lesz híres,

a magát-dicsérő

nem lesz dicső,

a magát-kínáló

nem lesz vezető.

Ezek az úton:

rohadék, hulladék,

utálkozva elkerülik,

az út-on járó rá se lép.

(Tao Te King, 24. versszak, Weöres Sándor fordításában)