Készülök az olimpiára

Készülök az olimpiára. A tizenötödik olimpiámra készülök. A jó matekosok ebből kiszámolhatják, hogy minimax hány éves vagyok. Vigyázat! Beugratós feladat. Az emelt szintű érettségizőknek: ha a korábbi bejegyzésekben elárult kiegészítő információkat is figyelembe veszitek, akkor azt is kitalálhatjátok, hogy aktív koromban milyen foglalkozási körbe tartozó tevékenységet űztem. Vigyázat! Ez is beugratós kérdés. A helyes válaszokat kéretik nem nyilvánosságra hozni. Jogom van mindent letagadni. Emelt szintű érettségi: az én időmben az volt az emelt szint, ha valaki ötöst vagy négyest kapott. A normál a hármas (közepes) és a kettes (elégséges). Aki éretlen, az megbukik. Majd adnék én nektek oktatási reformot, ha rám bíznátok. Ne tegyétek. A GDP négy százalékát költeném oktatásra, mint a kínaiak. És aki nem érettségizik le állampolgári ismeretekből, az nem szavazhatna, és nem tüntethetne. Mint Utópiában. De ne csapongjunk.

Készülök a pekingi olimpiára.

Az RTL Klub is készül. A híradóból megtudhattuk: az ujgur turkesztáni felszabadító hadsereg közleményben jelentette be, hogy felrobbantja az olimpiát, mint a két Csengtu-i buszt. Kommentár: a kínaiak a jogos vallási és függetlenségi követeléseket terrorizmusnak nevezik. Ja, akkor szeptember 11. is egy jogos követelés volt, hogy az izraeliek adják vissza a megszállt területeket, az amerikaiak meg ne támogassák őket.

Elkelt az összes jegy a magyar utazási irodáknál a pekingi olimpiára. Gondolom, a turisták és sportrajongók nem azért fizetnek százezreket, hogy a meccseket nézzék és Kína nevezetességeivel ismerkedjenek, hanem azért, mert szeretnének a buszban bennégni, hogy ezzel is kifejezzék szolidaritásukat az ujgur üggyel. A muszlimokért mindent. Azt csiripelik a verebek, hogy az egyik budapesti kerületben már gyűjtik az aláírásokat, hogy ott ne lehessen mohamedán imaház.

Véletlenül az Euronews-ra is átkapcsoltam. Éppen a pekingi olimpiai sajtóközpont avatását mutatták. A világ legnagyobb ilyen hírközlési létesítménye. Huszonegyezer újságírónak biztosítanak luxus-szállodai elhelyezést medencékkel, edzőtermekkel, nagysebességű internettel, műholdas összeköttetéssel. Azt mondja a kommentátor: Az még nem biztos, hogy Kína beváltja igéretét, miszerint szabadon lehet majd a sportpályákon kívüli tüntetésekről is tudósítani élőben, egyenesben, műholdon keresztül. Már hűtöm a sört, melegítem a nagyképernyős digitális tévét (ez lesz az első olimpia., ahonnan digitális adás jön). Rettentő kíváncsi vagyok a tüntetésekre.

A pekingi rendőrség a Ritan (Zsitan) Parkot jelölte ki a tüntetések helyszínéül. Ez a főváros szívében, a diplomatanegyed kellős közepén elhelyezkedő egyik szép, hagyományos, történelmi park, a Nap Oltárának Kertje. Azt nyilatkozza a pekingi rendőrfőnök a lapoknak, hogy reméli, a tüntetők kulturáltan, a park értékeire vigyázva, békésen fognak demonstrálni. A kis naív. Nem láttál még kulturált, európai magyar melegbüszkeség-napi ellentüntetést. Párizsi éhséglázadást. Londoni késelős bandaharcot. Vagy Fradi-Honvéd meccset. Kukaborogatást, molotov-koktélozást, tojásdobálást, utcakő-hajigálást. Égni fog a békák segge alatt a szemét (a pekingi parkokban a szemetesládákba csinos kis zöld porcelánbékák tátott száján kell bedobni a hulladékot).

Már alig várom az olimpiát. Egész nap a tévé előtt fogok ülni, és nézem a tüntetéseket. Szerintem rajtam kívül mindenki más is erre kíváncsi. Alig várom, hogy a kajak-kenu döntőn, amikor éppen a magyarok vezetnek egy hajszállal, a riporter bemondja: „És most, kedves nézőink, mivel ennél az unalmas versenynél sokkal izgibb dolgok is történnek Pekingben, átkapcsolunk a Ritan Parkba, ahol éppen Tibet szabadságáért tüntet a Riporterek Határok Nélkül szervezet három aktivistája. Én is gyorsan odamegyek, mert már mind a huszonegyezer akkreditált újságíró ott van, és őket filmezi. Nézzék csak a szenzációs felvételeket! A kínai rendőrök brutálisan gumibotozzák a békésen gyújtogató tüntetőket”.

Remélem, az ujgurok is kitesznek magukért. A világ velük van. Sokan bírálják Kínát amiatt, hogy szigorú biztonsági intézkedéseket tesz. Ez méltatlan az olimpia szelleméhez. Azért egy-két versenyzőkkel és nézőkkel teli buszt talán sikerül majd felrobbantaniuk a rokonszenves turkesztáni szabadságharcosoknak.

Az viszont egyenesen szemtelenség, hogy a pekingi stadiont a megnyitó ünnepség idején még légvédelmi rakétákkal is oltalmazzák. Pedig egy dinamittal degeszre tömött óriás Boeing becsapódása a színpad közepére minden énekes-táncos-kosztümös műsorszámnál nagyobb látványosság lenne. Kár, hogy erről lemaradunk.

De amiről talán nem maradunk le, és amit a legjobban szeretnék: na nem egy második Münchent, hanem azt, hogy Bede Márton álma, amit a blogjában is népszerűsített, valóra váljon, és megmutassuk, hogy „nem srácok, nincs minden rendben”: hogy az egyik eredményhirdetésnél, amikor a bárgyú nézők a kínai himnuszra várnak, egyszer csak egy ravasz technikai trükk eredményeképpen a dalai láma hologramja nézzen le ránk a felhők közül. Ezt nagyon szeretném. Ha ezt megcsinálják – és a mai digitális technika mellett ennek nem lehet akadálya – akkor egyenesen hasraesve leborulnék a tévé előtt a szobám közepén. Sőt, ha lehetne kapni zsebméretben dalai lámás hologramot (tényleg, miért nem árulnak már ilyet?), akkor otthon minden napomat azzal kezdeném, hogy vele beszélgetnék, mint Thomas Laird. Hogy miről? Természetesen arról, hogy mit is mond a nemzetközi jog Tibet helyzetéről és a fennálló határok megváltoztathatóságáról, új országok keletkezéséről, régi, letűnt birodalmak újraalapításáról.

Kedves dalai láma és Tibetet Segítők Társasága! Nem az emelt szintű, hanem a hagyományos érettségi alapkövetelménye az alábbiak tudása:

1. A nemzetközi jog nem a nemzetek, hanem a népek önrendelkezési jogáról beszél. A nép: az adott területen élő nemzetek közössége. Nemzeti önrendelkezés tehát nincs. A Tibetben élő egyéb nemzetiségek véleménye is számít.

2. Az a kisebbség, aki a maga számára önrendelkezést követel, a területén élő egyéb kisebbségeknek is köteles megadni az önrendelkezés, azaz a kiválás jogát.

Mellékesen jegyzem meg: Ajánlott olvasmányként nézzétek meg a Szamdong Rinpocse lámával 2004-ben készült, az interneten is megjelent interjút. Abban szerepel többek között az alábbi elszólás:

Kérdés: Gondolja, hogy Kína a most már han többségű Tibetnek autonómiát ad? Éppen azért, mert mivel már kisebbségben vannak a tibetiek, nem félnek attól, hogy elszakadnak? (fonak)

Válasz: „Ha megkapjuk az autonómiát, az a tibetiekre vonatkozik majd, nem minden emberre, aki Tibetben él. Mint Hongkongban, ahol szintén élnek hanok, de nem tartoznak a hongkongi közösséghez. Ha Tibet megkapja az autonómiát, akkor az ott élő hanok nem lesznek tagjai a tibeti autonóm közösségnek...”.

Az említett interjú egyébként azért is érdekes, mert a függetlenségpárti láma-rajongók a hülyébbnél is hülyébb kérdéseket tesznek fel, amire a Rinpocse angyali türelemmel válaszolgat. Például az egyik idióta megkérdezi tőle, hogy buddhista vagy taoista. Mit gondoltok, mit válaszolt?

3. Egy terület kiválásáról lehet népszavazással dönteni. De akkor az adott ország – amiből a terület ki akar válni – egész lakosságának szavazati joga van. Vagyis elszakadni, különválni csak közös megegyezéssel lehet, mint azt a csehek és a szlovákok nagyon kulturált, európai módon tették. A nagyon-nagyon demokratikus kanadai alkotmányban is az van, hogy Quebec akkor lehet független ország, ha az összes kanadai polgár népszavazáson úgy dönt.

Tetszik, nem tetszik, Tibet önrendelkezéséről az 1200 millió han kínait is meg kell kérdezni. Az eredmény nem lehet kérdéses. Lehetne egyébként még a mostaninál is nagyobb kulturális vagy akár területi autonómiáról tárgyalni, de Nagy-Tibet egykori birodalmának helyreállításáról álmodozni badarság és kontraproduktív. A kínaiakkal lehetne értelmesen tárgyalni, csak szépen kellene velük beszélni, nem lekezelően és pökhendien, ahhoz túlságosan büszkék, túl sokan vannak, és túl erősek.

4. Van egy úgynevezett Helsinki eszme. Ezt az európaiak találták ki. A lényege, hogy a kialakult határok erőszakkal semmiképpen sem változtathatóak meg, mert minden történelmi sérelem orvoslása új sérelmekkel járna. Ezt az eszmét mi európaiak rúgtuk fel Koszovó függetlenségének megadásával úgy, hogy az ottani szerbek nem élhettek önrendelkezési jogukkal. Persze egy bonyolult, nehezen megoldható problémával állunk ott is szemben, de lehetett volna olyan átmeneti megoldást találni, mint mondjuk Hongkong (egy ország, két rendszer) vagy Tajvan esetében (de facto függetlenség, de jure köztes állapot). Az európai integráció aztán szép lassan, pár évtized vagy évszázad alatt megoldotta volna a gordiuszi csomót. Így viszont egy olyan – jogtalan – precedenst teremtett, amiről egyes hagymázas álmodozók azt hiszik, hogy Kínára és Tibetre is alkalmazható. Csakhogy amit Koszovó esetében Európa garantálni tud, azt Tibet esetében még csak nem is ígérheti.

5. Globalizáció, integráció. Ezeknek a szavaknak a jelentésével tisztában kéne lenni. Vessetek egy pillantást a térképre. Mit ajánlana Európa Tibetnek egy sikeres elszakadás utánra? Azt, hogy integrálódjon Kínával, ha egyről a kettőre akar jutni. Ah, de hagyjuk. Egyszer majd arról is mesélek, hogy miért van Európának felsőbbség-tudata, és egyben tudat alatti kisebbségi érzése Kínával szemben.

Készülök az olimpiára. Nemcsak a pekingire, hanem egy másik nagy olimpiára is, a nulladikra, amelyik már évezredek óta tart: a népek és az emberek nagy seregszemléje, erőpróbája, versengése. Az eredményhirdetésnél ki lesz boldog, és ki lesz csalódott? Ki kit győz le? Ki kivel lesz egy csapatban? Kelet Nyugat ellen. Észak Dél ellen. Európa Ázsia ellen. Kína Amerika ellen. Hidegek a melegek ellen. A világválogatott a terrorizmus ellen. Mindenki a szegénység, a környezettszennyezés és a megkülönböztetés ellen.

Folyik az esélylatolgatás. Azt mondja egy amerikai kutató, Albert Keidel legújabb tanulmányában (aminek az összefoglalóját szíveskedek számotokra lefordítani):

„Kína gazdasági fejlődését nem az exportpiacok, hanem a saját belső fogyasztása ösztönzi, ezért a magas növekedési ráta még évtizedekig fennmaradhat.

Peking képes lesz leküzdeni a fejlődése előtt álló olyan akadályokat, mint a gazdasági instabilitás, környezetszennyezés, egyenlőtlenségek, korrupció és a politikai reformok lassú üteme.

A kínai gazdaság méretei 2035-re elérik az amerikaiét, az évszázad közepére pedig annak a dupláját. A fejlemények következményei még nem világosak, de egyértelműen az USA gazdasági és katonai stratégiájának átértékelését követelik meg.

Az amerikai politikacsinálóknak meg kell ragadniuk az alkalmat, hogy széleskörű hazai reformokat vezessenek be és újragondolják a kívánatos világrendről elődjeik által rájuk hagyományozott koncepciókat.”

Az előrejelzés szerint 2100-ra (hol leszek én már akkor?) a kínaiak egy főre jutó jövedelme is akkora lesz, mint az amerikaiaké. Ez persze csak egy hipotézis, de ha az amerikaiaknak illik elgondolkozniuk a jövőn, akkor nem kéne nekünk, magyaroknak is valami hasonlót tennünk, és átértékelnünk megcsontosodott elveinket és világképünket? Mielőtt elszalad mellettünk Kína és Szlovákia. Le vagyunk körözve, de még ne adjuk fel.

Én mindenkinek drukkolok, de a legjobban a magyaroknak. Ezen az olimpián viszont egyéni versenyzőként, a szenyior kategóriában szeretnék indulni. Számomra nem a győzelem, sőt a részvétel se fontos. De – minden eshetőségre készen – edzésben vagyok, írogatok, tanítgatok, kutatgatok, népszerűsítek és népszerűtlenítek.

Kössétek fel a gatyát, fiatalok, mert ti még nálam is nagyobb kihívással néztek szembe.